Ez a szöveg 2024 december és 2025 február között íródott, és a 2025. március 13-án közzétett "A szíriai népi forradalom, ami legyőzte az Iszlám Államot" című Szamizdat-videó átirata.

Intro

Aki nem él egy kő alatt, az mostanra bizonyára tudja, hogy a szíriai ellenzéki erők Aleppó sikeres bevétele után december elején alig több, mint egy hét alatt teljesen megdöntötték az öt évtizede álló szíriai diktatúrát, Bassár el-Aszad pedig Moszkvába menekült. Sokan szeretnék azt hinni, hogy ez pontot tesz az arab tavasz óta tartó polgárháború végére, ami legalább félmillió életet követelt, és többmillió szíriainak kellett miatta elhagynia az otthonát. A szíriai diaszpóra Európa-szerte az ellenzék háromcsillagos, zöld-fehér-fekete zászlaját lengetve ünnepelte Aszad bukását, Törökországból pedig azonnal tömött sorokban indultak haza a menekültek.

Bár szívderítő látni a kitörő örömöt és optimizmust Aszad eltakarodása kapcsán, ügyelni kell rá, hogy a győzelem mámora ne vakítson el teljesen. Egy tömeggyilkos diktátor bukása ugyanis sajnos közel sem jelenti, hogy egy szabad és demokratikus Szíria fog feltámadni a tizenhárom éves polgárháború romjai alól; felelőtlen és elhamarkodott volna erre számítani, főleg, mivel a frissen felállt átmeneti kormány is bőven ad okot az aggodalomra. Ennek ellenére több európai ország szinte azonnal felfüggesztette a menedékkérelmek elbírálását, és néhol már a letelepedett menekültek kitoloncolását tervezik, még mielőtt egyáltalán kiderülne, hogy pontosan hova is küldik őket vissza. Kivéve persze, ha a szakértelmükre égető szükség van a befogadó országban, akkor az új Szíriának valahogy meg kell oldania, hogy orvosok nélkül támadjon fel hamvaiból. Az már most biztos, hogy a menekültek egykori házai romosak és kifosztottak, a városaik pedig alá vannak aknázva, és a leendő szíriai kormányzat vérmérsékletétől függően a deportálás még halálos ítéletnek is bizonyulhat a keresztények, alaviták, síiták, jezidik, drúzok, kurdok és más kisebbségek számára. De ha az új kormányzat felfrissíti a szalafista hagyományait, akkor a szíriaiak többségét kiadó szunnita arabok sem lesznek biztonságban.

Ez a szöveg 2024 szeptember-októberben íródott, és a 2024. október 23-án közzétett "A letagadott forradalom" című Szamizdat-videó átirata.

1. Intro

A forradalmat leverő Kádár-rezsim és a forradalmárok örökségét magáénak valló kortárs jobboldal megegyezik abban, hogy 1956 forradalmárai a ’45 előtti sosemvolt polgári-liberális rendszer restaurációjára törekedtek. Eszerint különböző előjellel, de voltaképpen mindketten ellenforradalomnak értékelik ’56-ot, még ha adott esetben nem is elég őszinték magukkal, hogy ezt a szót használják; erre az egyébként Napnál is világosabb párhuzamra már TGM is rámutatott[1]. A Horthy-rendszer még büszkén vallotta magát ellenforradalminak, de manapság már a jobboldal is része a közmegegyezésnek, ami szerint a forradalom az mégiscsak valami jó dolog, így hát azt a népfelkelést sem akarja másnak nevezni, amiben a saját gyökereit eredezteti.

Bár igazából ki tudja még követni, hogy mit gondol a posványban dagonyázó, minden változástól és felfordulástól viszolygó konzervatív jobboldal, hiszen Orbán Balázs látszólag azt a tanulságot vonta le ’56-ból, hogy jobb dolgok nem lehetségesek, semmiért nem érdemes küzdeni, és hiba volt felkelni a szovjet megszállás és az államkapitalizmus ellen, mert a forradalom eleve kudarcra volt ítélve. Orbán szerint ezt Ukrajna is megtanulhatta volna, és mi sem követnénk el még egyszer azt a hibát, hogy ellenálljunk bárminek.

Ez a szöveg 2023 júniusa és 2024 augusztusa között íródott, és a 2024. szeptember 4-én közzétett "Miénk az utca? (2. rész)" című Szamizdat-videó átirata.

1. Intro

Tavaly szeptemberben tettem közzé a Miénk az utca első részét azzal az ígérettel, hogy a második rész még ősszel elkészül. Ezt a kijelölt határidőt több okból nem sikerült tartani, de ami késik, nem múlik; ez itt a Miénk az utca második része; magában is értelmes, de aki a teljes képet akarja, annak nagyon ajánlom, hogy nézze meg az első részt. A link lent lesz a leírásban. Az első rész szélesebb körű társadalmi-politikai-gazdasági és városszerkezeti elemzései után most leszűkül az elemzésünk kerete. Most tényleg magát az utcát fogjuk elemezni; hogy voltaképpen mi is az, hogyan néz ki, és miért olyan, amilyen.

Ez a szöveg 2024 február-márciusban íródott, és a 2024. március 8-án közzétett "A nőnap útja vissza az interszekcionalitáshoz" című Szamizdat-videó átirata.

A nemzetközi nőnap sok tekintetben hasonlít május elsejéhez. Mindkettő a kevés modern szekuláris ünnepnap egyike, amiknek az eredete a történelem homályába vész, és amik emiatt gyakorlatilag teljesen levetkőzték magukról az egykori radikális mivoltukat, és mára csak jelentéktelen pótcselekvések reflexszerű ismétlésének szolgáltatnak alkalmat. A nemzetközi nőnap, akárcsak a munkások ünnepe, a munkásmozgalom hőskorából ered. Akkoriban ugyanis a kisebbségek, nők és munkások jogait egyazon nagyobb ügy, az emancipációért folyó harc különböző frontjainak tekintették, nem pedig egymástól független ügyeknek, mint manapság. Mostanában is megvan az esélye, hogy aki feministának vallja magát, az a diszkrimináció más formáival szemben is kritikus, és talán még a munkásmozgalommal is szimpatizál, vagy fordítva, aki például a rasszizmus vagy a kizsákmányolás ellen küzd, az lehet feminista is. De ez már rég nem evidens. Az egységfront felbomlott, az egykori természetes, magától értetődő interszekcionalitás már a múlté. Az emancipációért folyó különböző harcok között esetleges az átjárás, kölcsönhatás és az együttműködés, és ez a különvált mozgalmak mindegyikének lehatárolja a mozgásterét. Ahogy többek között TGM is elmondta, „az emancipációs küzdelmek oszthatatlanok […]; szétválasztásuk csak az ellenforradalomnak segít.[1]”

Ez a szöveg 2023 decemberében íródott, és a 2023. december 27-én közzétett "Izrael különös viszonya az antiszemitizmussal" című Szamizdat-videó átirata.

Az előző videóban hosszasan beszéltem a frissen kiújult izraeli-palesztin konfliktus eredetéről és természetéről, és eredetileg ez a videó is annak része lett volna, de nem kapcsolódik szorosan a témához, úgyhogy úgy döntöttem, inkább külön veszem őket. Mivel ez inkább egy lábjegyzet, mint önálló videó, azt javaslom, hogy aki nem látta, előbb nézze meg a másikat, és aztán jöjjön vissza ehhez.

A Hamász október hetedikei támadásait és az izraeli bosszúhadjáratot követően megjelentek hangok, amik szerint nincs rendjén, hogy az Hamász mészárlása miatti megtorlásból Izrael palesztinok tízezreit ölheti meg, milliókat üldözhet el és a földdel teheti egyenlővé Gázát, és hogy talán célravezetőbb volna szofisztikáltabb módszereket alkalmazni. Legalábbis akkor, ha a cél valóban a tartós és stabil béke megteremtése, mivel ehhez nem járul hozzá a föld felperzselése. Ezeket a hangokat most is, ahogy Izrael kritikáját mindig, az antiszemitizmus vádjával hallgattatták el; de ez nemcsak alaptalan és komolytalan, de egyenesen káros is, mert megnehezíti a valódi antiszemitizmus felismerését és felszámolását. 

Ez a szöveg 2023 november-decemberben íródott, és a 2023. december 17-én közzétett "A gázai konfliktus eredete" című Szamizdat-videó átirata.

Ez a szöveg 2023 június-szeptemberben íródott, és a 2023. szeptember 24-én közzétett "Miénk az utca? (1. rész)" című Szamizdat-videó átirata.

1. Intro

A mai videóban szeretnék egy kicsit beszélni az utcákról és közterekről, illetve kicsit tágabban a harmadik helyekről, arról, hogy milyen politikai döntések, piaci folyamatok és településszerkezeti változások következtében veszítettük el őket, és hogy ez milyen hatással volt a társadalmunkra. A videó szövege közelítette a negyven oldalt, úgyhogy úgy döntöttem, két részre osztom, amik külön fognak megjelenni. Ennek ellenére én egy videónak tekintem a két részt, mivel szorosan összefüggenek egymással és külön-külön nem adnának teljes képet. Az első rész a nagyobb, átfogó, rendszerszintű politikai, gazdasági és városszerkezeti tényezőket fogja tárgyalni, a második pedig, ami reményeim szerint a következő néhány hónapban elkészül, az egyes közterek és harmadik helyek jellegzetességeit és változásait elemzi majd. Mondhatni az első rész a makro- míg a második a mikroszintre fog fókuszálni.

Ez a szöveg 2023 május-júniusban íródott, és a 2023. június 25-én közzétett "Minden gamer antikapitalista (csak még nem tudja)" című Szamizdat-videó átirata.

1. Intro

Fiatalabb koromban sok videojátékkal játszottam, mondhatni gamer voltam. Ez a 2020-as generációváltás óta több okból megváltozott, de az egyik tagadhatatlanul az, hogy a játékok egyszerűen elvesztették a varázsukat. Kétlem, hogy ez pusztán abból adódott, hogy kinőttem őket, hiszen a régóta kedvenc játékaimat még mindig tudom pörgetni anélkül, hogy megunnám őket.

Az igazság az, hogy a gaming egyszerűen megposhadt; belenézni napjaink videójátékhíreibe olyan, mint mélyen beleszagolni egy dohos pincébe. Ezt az érzést úgy gondolom, sokan ismerjük, de nem könnyű megragadni, hogy pontosan miben is áll a probléma. A másik, ugyanilyen jól ismert, bár ritkábban kimondott igazság az, hogy a kései kapitalizmusban élünk, a gaming pedig a kései kapitalizmus édesgyermeke. Benne született, már az anyatejből is az új dogmát tanulta. Nem is történhetett volna másképp, főleg onnantól, hogy a világ legnagyobb techvállalatai (a Sony, Microsoft és később a Tencent) teljesen átvették az irányítást a játékipar felett.

Mindez talán furcsán hangzik sokatok számára. Miért kell mindenbe a politikát keverni, jöhet a kérdés; így nem lehet feldolgozni a gaming bajait. Miért nem maradhat legalább a játék szent? Sokaknak a játék pillanatnyi menekülés a rohanó élet ezer gondja elől. Talán a gamerek nem érdemelnek saját safe space-t, mint a sikoltozó színeshajú libsik? Félretéve, hogy a rohanó élet gondjai elől se menekülni kéne, hanem megoldani őket, dehogynem. A játékosok megérdemlik a játékot, és megérdemlik a békét, amit benne találnak, már ha találnak egyáltalán. Azt is jól érzik, hogy ez a safe space ostrom alatt áll, de a bezárt kapuk mögül nem látják, ki is döngeti őket. A haragjuk jogos, de gyakran célt téveszt. Mindaz, ami miatt az elmúlt húsz évben romlott nemcsak maga a játékélmény, hanem a gaming élménye, tehát az ehhez a szubkultúrához való tartozás élménye, visszavezethető arra az egyszerű tényre, amire már udvariatlanság rámutatni; nevesen, hogy a videojátékokat, konzolokat és más hardvereket, kiegészítőket és expókat gyártó, kiadó és szervező nagyvállalatoknak természetszerűleg szögesen ellentétesek az érdekeik a fogyasztóikéval és a munkásaikéval. Tehát a játékosokéval és a fejlesztőkével.

 Ez a szöveg 2023 áprilisban íródott, és a 2023. május 1-én közzétett "A majális története" című Szamizdat-videó átirata.

1. Intro

Május elseje mindig egy tartalomtól mentes ünnep volt számomra. Gyerekkoromban soha senki nem tudta kielégítően elmagyarázni, mit is ünneplünk piros betűvel, így nem is sok emlékem kapcsolódik kifejezetten a majálishoz. Az óvodában még volt valami kapcsolódó ünnepség, amin mágneses végű horgászbottal próbáltuk kifogni a műanyaghalakat az üres medencéből, és reméltük, hogy nyerünk vele valamit. Általános után az ünnep kimerült annyiban, hogy otthon maradtunk. A kerületi önkormányzat pedig minden évben rendezett egy dzsemborit a főtéren, ahol utánfutóból árulták a lángost, fel lehetett ülni a tűzoltóautóra és lovagolhattunk depressziós pónilovakon. Az egész napot pedig egy lecsúszó zenész haknija koronázta meg. Gyakorlatilag a majális tökéletesen megegyezett a szeptemberi autómentes nappal.

A furcsa, hogy a szüleim emlékeiben is csak maga a rendezvény szerepel, de az nem, hogy miről is emlékszik meg az ünnep, pedig ők még abban a rendszerben nőttek fel, ami a munkásság képviseletét tűzte a zászlajára. Azt mesélik, hogy május elseje a munka, vagy talán a munkások ünnepe volt, ki emlékszik már. Anyám nosztalgikusan idézi fel, hogy hetekig gyakorolták a masírozást a május elsejei felvonulásra, és hogy tök nagy buli volt. Ennyiben kimerül a majális emlékezete.

Olyan, mintha az idők során egyszerűen elveszett volna először a május elseje mögötti történelem, és később már az esztétika is, mára pedig jóformán csak az izommemória miatt tartjuk meg az ünnepet. Mint egy demenciás, aki megszokásból még mindig elvégzi a bejáratott mozdulatokat, de már fogalma sincs, hogy pontosan mit is csinál és miért.

 Ez a szöveg 2023 februárban és márciusban íródott, és a 2023. március 25-én közzétett "Ezer sebből vérzik a magyar vasút" című Szamizdat-videó átirata.

A múltkori, Budapest közlekedésével foglalkozó videóm után gondoltam, beszélnék egy kicsit a vasútról is. Míg Budapest tömegközlekedési hálózatának jelenlegi állapotáról elmondható, hogy még Európában is a jobbak közé tartozik, a vasúti hálózatra ez messze sem igaz. Vasúton a budapesti elővárosi közlekedés egész jó, a távolsági alighogy elmegy, a regionális pedig a használhatatlan és a nemlétező között mozog. Épp ezért előbb a meglévő vasúthálózatot kell alaposan gatyába rázni, mielőtt egyáltalán nekiállhatunk azon gondolkodni, hogy mit, hol és hogyan kéne hozzáadni. Ez pedig a jelenlegi tempóban nem lesz egy túl gyors folyamat.