Ez a szöveg 2023 decemberében íródott, és a 2023. december 27-én közzétett "Izrael különös viszonya az antiszemitizmussal" című Szamizdat-videó átirata.
Az előző videóban hosszasan beszéltem a frissen kiújult izraeli-palesztin konfliktus eredetéről és természetéről, és eredetileg ez a videó is annak része lett volna, de nem kapcsolódik szorosan a témához, úgyhogy úgy döntöttem, inkább külön veszem őket. Mivel ez inkább egy lábjegyzet, mint önálló videó, azt javaslom, hogy aki nem látta, előbb nézze meg a másikat, és aztán jöjjön vissza ehhez.
A Hamász október hetedikei támadásait és az izraeli bosszúhadjáratot követően megjelentek hangok, amik szerint nincs rendjén, hogy az Hamász mészárlása miatti megtorlásból Izrael palesztinok tízezreit ölheti meg, milliókat üldözhet el és a földdel teheti egyenlővé Gázát, és hogy talán célravezetőbb volna szofisztikáltabb módszereket alkalmazni. Legalábbis akkor, ha a cél valóban a tartós és stabil béke megteremtése, mivel ehhez nem járul hozzá a föld felperzselése. Ezeket a hangokat most is, ahogy Izrael kritikáját mindig, az antiszemitizmus vádjával hallgattatták el; de ez nemcsak alaptalan és komolytalan, de egyenesen káros is, mert megnehezíti a valódi antiszemitizmus felismerését és felszámolását.
Egyesek szerint az antiszemitizmus legújabb formája az anticionizmus vagy akár csak az izraeli kormány kritizálása, mintha a cionista ideológia vagy az izraeli kormány a világ összes zsidóját képviselné. Mondanom sem kell, ez legalább akkora nonszensz, mintha azt mondanánk, a pápa minden keresztényt képvisel, vagy az iráni ajatollah minden síita muszlimot. Valójában pontosan az a feltételezés antiszemita, hogy a világ minden zsidója cionista és mindenben egyetért Izraellel: maga az Anti-Defamation League is az antiszemita tévképzetek közé sorolja azt a vélekedést, hogy titokban minden zsidó hűbb Izraelhez, mint a hazájához. Ugyanez a szervezet azt írja, hogy bár Izrael kritizálása nem szükségszerűen antiszemita, valójában antiszemitizmusnak tekint mindent, ami negatív hangnemben beszél Izrael tevékenységéről, legyen az egy emberiesség elleni bűnökről tudósító szervezet, Izraelt kutató professzor, palesztinok mellett kiálló politikus, vagy tűzszünetért tüntető tömeg. És azt se felejtsük el, hogy az ADL valahogy mindig az anticionista zsidó szervezetekben és a baloldalban talál célpontra, miközben az antiszemita szélsőjobboldalhoz dörgölőzik.
Látnunk kell itt az ellentmondást: az egyik esetben azt mondjuk, hogy antiszemitizmus azt gondolni, hogy minden zsidó támogatja Izraelt, a másik esetben viszont azt, hogy Izrael kritikája egyben támadás minden zsidó ellen. Én azt gondolom, hogy valóban antiszemitizmus egyenlőségjelet tenni a sokszínű zsidó diaszpóra és Izrael Állam közé. És pontosan emiatt az a gondolat is egy gyökereiben antiszemita feltételezésre épül, hogy Izrael Állam kritikája egyben támadás a zsidóság ellen.
Főleg azért, mert ez a hozzáállás megfeledkezik róla, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyja a zsidó anticionizmus és az antiszemita cionizmus hosszú történetét; két olyan faktort, ami miatt úgy gondolom, hogy az anticionizmus egyszerűen nem elég pontos mutatója az antiszemitizmusnak. Ha vannak zsidók, akik nem támogatják Izraelt, de vannak habzó szájú antiszemiták, akik viszont igen, akkor bizony arra kell következtetnünk, hogy Izrael támogatása vagy kritikája egyszerűen nem függ össze azzal, hogy az illető antiszemita-e, vagy sem.
Hiszen Izrael leghangosabb kritikusai közül sokan zsidók. Olyan gondolkodók, akik alapjában befolyásolták az én világnézetemet és ennek a csatornának a tartalmait, például Noam Chomsky, Naomi Klein, Howard Zinn és David Graeber, mind zsidó kritikusai Izraelnek. Szekuláris szervezetek, mint a Jewish Voice for Peace, és vallásosak, mint az ultra-ortodox Neturei Karta és a szatmári haszidok, humanitárius és teológiai indokokból kritizálják a modern izraeli államot. A Breaking the Silence pedig az izraeli hadsereg veteránjainak szervezete, ami a megszállt palesztin területeken elkövetett atrocitásokat hivatott a felszínre hozni. És ez nem újdonság, valójában Izrael létrejötte előtt az európai zsidóság nagy részét teljesen hidegen hagyta a cionizmus.
Amikor az 1917-es Balfour-nyilatkozatban a brit külügyminiszter kijelentette, hogy Nagy-Britannia támogatja egy zsidó nemzetállam létrehozását a Szentföldön, azt a kabinet egyetlen zsidó tagja, Edwin Montagu azzal az indoklással ellenezte, hogy a nyilatkozat „antiszemita, és végeredményben fel fogja bátorítani az antiszemitákat a világ minden országában”. Montagu amiatt aggódott, hogy a zsidó nemzetállam létrehozása a régió keresztény és muszlim lakóinak jogfosztásával és elűzésével járna, és hogy ezentúl a zsidókat Palesztinán kívül mindenhol külhoni idegennek tekintenék, és végső soron, ha egy zsidó nemzetállam létrejön, akkor „minden ország azonnal meg akar majd szabadulni a zsidó polgáraitól, és egy egész népesség Palesztinában fogja magát találni, ahonnan kiszorítja annak jelenlegi lakóit”. Ekkoriban még nem volt eldöntve, hogy Izrael neve Izrael lesz.
Mindenesetre Montagu félelmei nem voltak alaptalanok, hiszen a történelem során rengetegszer megtörtént, hogy egy területről kitoloncolták a zsidókat. A késő középkorban és kora újkorban ezek a száműzések csak azzal foglalkoztak, hogy kirakják a zsidókat, azzal nem, hogy hova kéne menniük. Így az európai antiszemitizmus által elűzött zsidók jelentős része az Oszmán Birodalomban telepedett le, ahol akkoriban sokkal nagyobb, bár még mindig nem teljes, biztonságot és szabadságot biztosítottak nekik, mint Európában.
A felvilágosodás korában a nacionalistáknak úgy tűnt, a nemzetállamok létrehozása és homogenizálása csak a kisebbségek kényszerített asszimilációjával vagy a saját nemzetállamába való deportálásával volt elérhető; a zsidóságot viszont sehonnan nem lehetett a saját nemzeti hazájába száműzni, mivel az nem létezett. Így a késő 1800-as és kora 1900-as években távolabbnál távolabbi helyeket találtak ki, ahová a zsidókat elköltöztethették volna. Ilyen javaslatok közé tartozott például Uganda, Madagaszkár, Ausztrália és Szurinám. Más ötletek, mint például a szovjet távol-keleten létrehozott Zsidó Autonóm Oblaszt, meg is valósultak; de vegyük észre, a szovjetek is a lehető legmesszebbre próbálták helyezni a zsidókat a Szovjetunió központjától. A lényeg, hogy Európa antiszemita politikusainak szimpatikus volt egy távoli föld gondolata, ahová elpaterolhatják zsidó polgáraikat. Az antiszemita cionizmus egyidős a zsidó cionizmussal és anticionizmussal, és ez nem is meglepő: az európai antiszemitizmus elnyomása olyan körülményeket teremtett, amikből a cionisták egyedül egy zsidó nemzetállam létrehozásában láttak kiutat, és ezt az antiszemiták is támogatták, hiszen végső soron ők is azt akarták, hogy eltűnjenek a zsidók az országukból.
Például a magyar politikai antiszemitizmus egyik első képviselője és az Országos Antiszemita Párt későbbi alapítója, Istóczy Győző a világon elsőként, már 1878-ban azt javasolta egy parlamenti beszédében, hogy hozzanak létre egy zsidó államot Palesztinában, 1882-ben pedig azt, hogy toloncoljanak ki minden zsidót Magyarországról. Hasonlóképp Wilhelm Marr, a német antiszemitizmus korai vezéralakja és a náci fajelmélet előfutára, valamint II. Vilmos német császár szintén támogatták a zsidók Palesztinába költöztetését, mondván így a zsidók jelenléte nem tudja megrontani Németországot. És maga Arthur Balfour, a cionizmus hőse még a saját korának mércéje szerint is rasszista és antiszemita volt: körmeszakadtáig ellenezte a feketék szavazójogát az alsóbbrendűségükre hivatkozva, és megalkotta Nagy-Britannia első bevándorlást korlátozó törvényét, ami főleg arra volt hivatott, hogy az Orosz Birodalomban mindennapos pogromok elől menekülő zsidókat kívül tartsa Nagy-Britanniából. Balfour a kontinensen élő kollégáihoz hasonlóan azért támogatta a cionizmust, mert a zsidók Palesztinába költözése „enyhítené a kínokat, amit a nyugati civilizációnak okoz egy általa régóta idegennek, sőt ellenségesnek tekintett test, amit se kiköpni, se lenyelni nem tud.”
És ez a hagyomány napjainkig is folytatódik. Az amerikai evangélikusok például azért támogatják Izraelt, mert vallásos őrültek, és azt hiszik, csak akkor jöhet el a bibliai apokalipszis, ha a világ összes zsidója a Szentföldön van.
Bolond evangélikus pap: Az armageddon valójában két szó: Har Megiddo, azaz Megiddo dombja. Most épp a Megiddo dombján álltok. A Jelenések könyvének utolsó felvonása itt fog kezdődni, ezen a helyen. És amikor Izraelt már majdnem legyőzték, a Biblia szerint maga Jézus Krisztus fog közbeavatkozni. Így írja: maga az Úr fog alászállni a mennyből egy riadó hangjával, a főangyal szavával és Isten harsonájával. Le fogja győzni az Antikrisztust és legyőzi a hamis prófétát és mindkettejüket élve beleveti a tűz tavába. Ezen a ponton Sátánt ezer évre megkötik, és Jézus Krisztust a Királyok Királyává és az Urak Urává koronázzuk. [...] Izrael kétharmada meg fog halni. Zakariás 13, asszem talán 7-8-9-edik passzus, ekörül írja –
Riporter: Aha.
Bolond evangélikus pap: – Hogy kétharmad meghal. Egyharmadot áthoznak a tűzön, és ez a harmad tömegesen a Messiáshoz fordul majd, mikor visszatér. És a Szentírás szerint majd kifutnak elé, és mikor lehajolnak elé imádkozni, akkor a Zakariás 13:6 szerint észreveszik, hogy sebek vannak a lábán és a kezén, és azt mondják majd, "te vagy Jézus? Ó Messiás, olyan makacsok voltunk, olyan büszkék, olyan vakok, meg tudsz nekünk bocsátani?" És kétezer évnyi vakság így fog lehámlani a zsidók elméjéről. És azok közöttünk, akit felemelt az elragadtatás, eljönnek majd ide Jézussal.
Riporter: Mert a keresztényeket felemelik?
Bolond evangélikus pap: Minden újjászületettet felemelnek. Amikor Jézus eljön, fel leszünk emelve, hogy az égben találkozzunk vele. És aztán eljövünk vele az Olajfák hegyére, úgyhogy panorámában nézzük végig, ahogy ez az egész megtörténik, és ahogy a zsidók a Megváltóhoz fordulnak. Százezreivel fogunk megtéríteni embereket ezidő alatt. Ez lesz a legjobb és a legrosszabb időszak.
Természetesen ez soha nem fog megtörténni, de az evangélikusok azt hiszik igen, és a saját hitük alapján a vesztükbe küldik a zsidókat, hogy a feláldozásukkal elősegítsék Krisztus második eljövetelét. Persze az Újszövetséggel nem nagyon lehet zsidókat riogatni, de az evangélikusoknak jelentős világi hatalma is van: ők adják az erősödő amerikai keresztény szélsőjobboldal derékhadát, és a tévés prédikátoraik rendszeresen antiszemita maszlagokkal tömik a követőik kemény fejét.
John Hagee: Ez a szófordulat, amit használok, az atyái Istene egy olyan szófordulat, amit a Szentírásban csak és kizárólag a zsidó nép megjelölésére használnak. Azt sugallja, hogy ez az ember [az Antikrisztus] legalább részben zsidó lesz. Ahogy Adolf Hitler is az volt, és Karl Marx is.
Ugyanezek a prédikátorok most izraelpárti tüntetéseken tartanak beszédeket.
A saját hátsó kertünk vonatkozásában pedig remélem senkinek nem mondok azzal újat, hogy a kormány lassan egy évtizede tartó propagandakampánya, ami alapján Soros György egy globális összeesküvést sző Európa és specifikusan Magyarország elpusztítására, annak a mélységesen antiszemita konteónak a mainstreambe emelése, miszerint a zsidók el akarják árasztani Európát színesbőrű migránsok tömegeivel, és ezzel el akarják pusztítani a fehér kultúrát vagy fasz tudja mit. Gyakorlatilag szóról szóra ugyanezt az összeesküvéselméletet írták le annak az ámokfutónak a netes posztjai, aki 2018-ban 11 embert ölt meg egy pittsburghi zsinagógában.
Az utóbbi időben pedig Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke a következőt mondta el a Bayer Showban:
Kósa Lajos: Izrael esetében durván kétszáz és háromszázezer közé tesszük azoknak a számát, akik minden további nélkül megkaphatják a magyar állampolgárságot, ha ezt kérelmezik. [...] Tehát őket nem tudjuk kitagadni Magyarországról, ez felveti azt a – nem is lenne helyes –, felveti azt a kérdést, hogy milyen elemi érdeke Magyarországnak az, hogy Izraelben stabilitás legyen, mert így konkrétan két-háromszázezer – ugye ők jogosultak belépni minden további nélkül Magyarországra, magyar állampolgárokat nem lehet kitiltani Magyarországról –, egy olyan új probléma szakad ránk, amit, hát gondoljunk csak belegondolni.
A Fidesz állandóan krokodilkönnyeket hullajt a csökkenő születésszám, kivándorló fiatalok és a munkaerőhiány miatt, de úgy tűnik, a gyere haza fiatal zsidókra nem vonatkozik, és Kósa Lajos jobbnak látja, ha a magyar származású zsidók minél messzebb maradnak Magyarországtól. De úgy tűnik, Izraelt lekevésbé sem zavarja, hogy a kormány évek óta a lappangó antiszemitizmust meglovagolva növeli a támogatottságát; Orbán és Netanjahu régi szövetségesek, és nem úgy néz ki, mintha ez a közeljövőben változna.
Az igazság az, és erre sok zsidó szervezet is figyelmeztet, hogy aki Izrael minden kritikusát antiszemitának bélyegzi, az farkast kiált, ami felelőtlenség egy olyan korban, mikor egyre erősödik a szélsőjobb az antiszemitizmusával és az összeesküvéselméleteivel együtt. Hogy mást ne mondjak, korunk bolond autómágnása a nagy elődök nyomdokaiba lépve antiszemita konteók terjesztésére használja a platformját. Száz éve Henry Ford a saját újsága, a Dearborn Independent lapjain a német protofasiszták hazugságait visszhangozta, és részleteket publikált a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvéből, a huszadik századi antiszemitizmus alapdokumentumából annak ellenére, hogy addigra már bizonyított volt, hogy a szöveg teljes hamisítvány és a jelentős részét egy színdarabból plagizálták. A Közel-Keleti szélsőjobb, főleg Irán és a szövetségesei még mindig gyakran utalgatnak nyíltan a Jegyzőkönyvekre: az Iráni kormány már régóta maga publikálja őket könyvként, a mostani elnök pedig korábban egy dokumentumfilmsorozatot csinált belőle. A Hezbollah szintén dokumentumfilmekben dolgozta fel a Jegyzőkönyveket, míg a Hamász az 1988-as alapító okiratában utalt rájuk, bár ez a 2017-es átdolgozott verzióból kikerült.
Napjainkban hasonló helyzet áll fenn, mint Fordnál; miután Elon Musk felvásárolta az egyik legnagyobb közösségi médiaoldalt, teljesen felhagyott a moderációval és szabadjára engedte az antiszemita szardobálást és a gyűlöletbeszéd minden formáját, amiket ráadásul rendszeresen megoszt a 160 millió követőjének. Például novemberben egy fehér nacionalista elkezdte magyarázni, hogy a zsidók gyűlöletet keltenek a fehérek ellen, és hogy a saját hibájuk, hogy a nyugati országokat elárasztó kisebbségek hordái nem szeretik őket. Ez egyrészt megint ugyanaz a konteó, amiről az előbb a Fidesz propagandája és a pittsburghi zsinagógamészárlás kapcsán beszéltünk, másrészt ezt a posztot valószínűleg nagyon kevesen látták volna, ha Elon Musk nem válaszolja rá azt, hogy „kimondtad a valódi igazságot”, mivel ezzel az ő többmillió követőjének is megjelent az oldalán. Ezt az összeesküvéselméletet egyébként gyakran propagálja, vagy azzal, hogy fasisztáknak válaszolgatja, hogy „a Soros-szervezet nem kevesebbet akar, mint a nyugati civilizáció elpusztítását”, vagy pedig azzal, hogy saját maga írja ki, hogy „Soros Magnetóra emlékezteti”, és hogy „erodálni akarja a civilizáció szövetét, mert utálja az emberiséget”.
De megint, mindez Izrael számára nem jelent problémát, Netanjahu gyakran tart közös beszélgetéseket online és személyesen Elon Muskkal, és még az egyik feldúlt kibucba is meghívta, hogy megmutassa neki a pusztítást. Mindez talán azzal függ össze, hogy a bevándorlás nyomán a nyugati szélsőjobboldalon az antiszemitizmusról egyre inkább áthelyeződik a hangsúly az iszlamofóbiára; utóbbival pedig az izraeli szélsőjobb is tud azonosulni. Persze az, hogy az antiszemitizmus kiment a divatból, nem jelenti, hogy nyom nélkül eltűnt, de Netanjahu már hajlandó elnézni a szövetségeseinek a támogatásukért cserébe.
Benjamin Netanjahu: Elég régóta vagyok a politikai életben, hogy ne ezt nézzem. Hogy félretegyem az érzelmek időszakos hullámzását, és helyette az érdemi pozíciókat nézzem, amit vezetők és szövetségesek megtettek. És tisztelem, amit tettek és nagyra értékelem. Szóval, ja, nem izgatom magam különösebben miatta. Úgy értem, nem érdekel. Inkább így mondanám.
Többször előfordult, hogy Trump zsidó amerikaiaknak úgy jellemezte Izraelt, mint a „ti országotokat”, és megfenyegette őket, hogy ha nem a republikánusok nyernek, akkor rosszra fordul Izrael sorsa. Ezt az amerikai zsidók és az izraeli liberálisok is teljesen jogosan elítélték, mert rájátszik arra a korábban már tárgyalt tévhitre, hogy a zsidók hűbbek, vagy hűbbnek kéne lenniük Izraelhez, mint a hazájukhoz. Trump ugyanezt a sztereotípiát használta fel akkor is, mikor tavaly az amerikai zsidók szemére hányta, hogy még az evangélikusoktól is több tapsot kap Izrael támogatásáért, mint a zsidóktól, akik túlnyomórészt demokrata szavazók.
Donald Trump: És minden zsidó, aki a demokratákra szavaz, szerintem ez teljes tudatlanságról, vagy komoly hűtlenségről árulkodik.
Ez rendszeres és jól ismert, és mégis, Netanjahu ugyanolyan közeli szövetségesének tekintette Trumpot, mint Orbánt; 2019-ben még a kampányplakátjaira is a közös fotójukat rakta, valószínűleg azért, mert Trump baromi népszerű volt Izraelben. Ezt a hidat Trump égette le, mikor a 2020-as választási veresége után hűtlen árulónak nevezte Netanjahut, amiért gratulált Bidennek a győzelemhez. De nem kell a szélsőjobbhoz menni az Izrael támogatásába csomagolt antiszemitizmusért; akarva vagy akaratlanul, de sokan belebotladoznak olyan kijelentésekbe, amik burkolt fenyegetések a zsidóság felé.
Joe Biden: Ahogy a támadás után is mondtam, elhivatottságom a zsidóság és Izrael biztonsága mellett és a joga mellett, hogy független zsidó államként létezzen, megrendíthetetlen. Emberek. Ha nem lenne Izrael, a világon egyetlen zsidó sem lenne biztonságban. Ha nem lenne Izrael.
Miféle politikus mondja azt a polgárainak, hogy a biztonságuk egyedül egy másik országon múlik? Nem Izrael feladata megvédeni az amerikai zsidókat, hanem az Egyesült Államoké, ugyanúgy, ahogy a magyar zsidók megvédése Magyarország feladata. Orbán legalább azt meg tudta ígérni, hogy garantálni fogja a magyar zsidók biztonságát, bár persze ezek a szavak konganak az ürességtől, amíg a kormány legalábbis hagyja burjánzani az antiszemitizmust, de inkább bátorítja.
Izrael kritikájának állandó egyenlősítése a valódi antiszemitizmussal elvonja a figyelmet utóbbi igazi veszélyeiről, és megnehezíti a kettő megkülönböztetését. Ez pedig komoly baj, mivel nagyon is lehetséges, sőt, egészen könnyű Izraelt antiszemita módon és antiszemita indíttatásból kritizálni, de ezt nem leszünk képesek felismerni, ha nem teszünk különbséget közte és Izrael érvényes kritikája között.
Mari Cohen, a Jewish Currents újságírója évek óta elemzi az ADL jelentéseit az antiszemita incidensekről, és konzisztensen arra a következtetésre jut, hogy bár az ADL felbecsülhetetlen munkát végez a valódi és súlyos antiszemita incidensek dokumentálásával, az általuk gyűjtött adathalmaz hasznosságát eléggé korlátozza, hogy például a palesztinokkal szolidaritást vállalókat egy kalap alá veszik a neonácikkal. Ez több okból is problémás, egyrészt azért, mert a palesztinok melletti kiállást egyesek tényleg ürügyként használják antiszemitizmus terjesztésére, de ezeket az embereket nagyon nehéz lesz fülön csípni, ha nem különböztetjük meg őket a palesztinpárti aktivisták tömegeitől, akik újra és újra elítélik az antiszemitizmust, és akik közül sokan maguk is zsidók. Másrészt ez pragmatikus okokból is zsákutca, mivel az antiszemitizmus elleni fellépés módszereinek hatékonysága erősen függ attól, hogy mi az antiszemitizmus gyökere. Valószínű, hogy ami működik a neonácik összeesküvéselméletei ellen, az nem talál fogást azon, aki azt képzeli, hogy egy kóser étterem vendégei felelősek Hebron rácsok közé szorításáért. Az ördög mindig a részletekben rejlik, és az általánosítással csak a saját dolgunkat nehezítjük meg.
Az sem segít, hogy az antiszemita szélsőjobb sokszor használ fel bevett politikatudományi szakszavakat, mint a globalizmust vagy a cionizmust, és a jelentésüktől megfosztva kutyasípként használja őket, mivel valamelyest szalonképesebb a globalistákat hibáztatni mindenért, mint nyíltan zsidózni. Erre egy jó példa Gyöngyösi Márton, a Jobbik mostani elnökének beszéde 2013-ból:
Gyöngyösi Márton: Kedves barátaim, az elmúlt hónapok eseményei leplezetlenül igazolják, hogy hazánk a cionizmus hódoltsági területe. A cionizmus kiszemelt gyarmata, ahol nekünk, bennszülötteknek legfeljebb statisztaszerepet szánnak.
A beszéd felsoroltat minden antiszemita konteót, ami időről időre előkerül a szélsőjobboldalon. Kezdve azzal, hogy a cionizmust valamiféle világuralomra törő összeesküvésként reprezentálja – aki bármit is tud a cionizmusról, az tudja, hogy ez nem igaz –, és olyanokkal folytatva, hogy a palesztinok elnyomását a zsidóság kollektív bűneként állítja be, hogy a zsidókat a „bosszú népeként” jellemzi, hogy azt állítja, ők irányították a Szovjetuniót is, most pedig a médiát irányítják. Az akkor is kormányzó Fideszt pedig azzal vádolja, hogy az általa „cionista háttérhatalomnak” nevezett szervezet szolgálatában van.
Nagyon ébernek kell lennünk, hogy kiszúrjuk az igazi antiszemitizmust Izrael kapcsán, és időben elhallgattassuk. A szélsőjobboldali szélkakasok, akik az utóbbi időben a palesztin ügy mellett kiállva terjesztenek antiszemita koholmányokat, felforgatók és sarlatánok, akiknek nem a zsidóság és a palesztin nép felszabadítása a célja, hanem antiszemitizmus és iszlamofóbia terjesztése. Nem szabad őket hagyni szóhoz jutni.
