Ez a szöveg 2022 októberében íródott, és a 2022. október 23-án közzétett "Soha még egy rossz szót nem akarok hallani a kukásokról" című Szamizdat-videó átirata.

Az október ötödikei negyvenezres tanár-diák tüntetés az elmúlt évek egyik legnagyobb megmozdulása volt, legalábbis a legnagyobb olyan, ami nem valamilyen politikai kampányesemény. És bár látszólag túl sok azonnali eredményt nem ért el, mindenki nagyon dühös volt, aztán buliztunk egy jót, aztán meg hazamentünk, mint aki jól végezte dolgát. Persze a tanárokért és általában az oktatásért már nagyon régóta tart eredménytelenül a harc, de a sztrájkok, élőláncok, virrasztások, tüntetések, szolidaritási dudálások és más akciók egyre több támogatót és médiafigyelmet vonzanak. Annyira, hogy a tanárok mozgalmának árnyékában szinte teljesen elveszett a kukások sztrájkja.

Ebben valószínűleg szerepet játszott az is, hogy a kukássztrájk gyakorlatilag két-három nap alatt jött és ment; a vadsztrájk kedd reggel kezdődött, és csütörtök estére már meg is volt a megállapodás. Az ügy publicitásának az sem tett jót, hogy e két nap közé ékelődött a fent említett szerdai tanártüntetés, ami abszolút dominálta a médiát. Viszont szerintem más megemlítendő szempontok is vannak a szemétszállítók sztrájkjával kapcsolatban, amik talán hozzájárultak a róla szóló közbeszéd gyérségéhez és hangneméhez.

Kukásnak lenni tipikus ótvar meló. David Graeber a Bullshit Munkák című könyvében az összes munkakört négy csoportra osztja. Ezek közül az ótvar melók azok a munkakörök, amik megterhelőek, kellemetlenek, és amiknek az elvégzése abszolút nélkülözhetetlen a társadalom normális működése érdekében, a munkások fizetése és megbecsülése mégsem tükrözi ezt kellő mértékben. Kárpótlásul övék lehet a tudat, hogy ők a társadalom legalsó tartópillérei, és nélkülük minden összedőlne.

Gyerekkoromban sokan mondták, hogy tanuljak, ha nem akarok utcaseprő lenni. Ebből a mondatból lepárolható az ótvar meló esszenciája: az utcaseprőket szarul fizetik és a társadalom jelentős része lenézi őket, de ha nem végeznék el a munkájukat, hamar feltűnne a sok kiürítetlen kuka és húgyszagú járda, heteken belül pedig teljesen megállna az élet. Mikor óvodába jártam, az óvónők nem értették, miért rajonganak a gyerekek annyira a kukásokért, hogy a kerítésen keresztül kiabálva ünnepeljék, mikor kiürítik a szelektív konténereket az út túloldalán. Az igazság az, hogy a kukások nagyon fontos feladatot látnak el, és az óvodásoktól megkapták az ehhez méltó megbecsülést, még ha nem is pont ezért, hanem mert tök menő, ahogy kapaszkodnak a kukásautó hátulján. Mindenesetre az óvónők szakadatlan szemforgatása és fanyalgása megtette a hatását, és idővel egyre kevésbé örültünk a kukásoknak.

Ez azért is szomorú, mert az óvónők munkája az utcaseprőkhöz és kukásokhoz hasonlóan alulfizetett és alulbecsült, még ha valamennyire kevésbé is. Nem véletlen, hogy a kukások sztrájkja mellett nem vonult fel negyvenezres tömeg, és nem tartott szolidaritási koncertet Péterfy Bori. Pedig végső soron az óvónők egy csónakban eveznek a tanárokkal, ápolókkal, takarítókkal és kukásokkal, nem csak abban, hogy mind ótvar melósok. Ezek mind gondoskodó munkák, nem pedig termelők. Graeber szerint a társadalomban elvégzendő munka túlnyomó része gondoskodó munka, hiszen az ő példájával élve a kávéscsészét csak egyszer kell legyártani, de ezerszer kell elmosni. A gondoskodó munkáknak megvan a kellemetlen velejárója, hogy a jelenlétüket nemigen vesszük észre, csak a hiányukat. Azt vesszük észre, mikor a csésze koszos, nem azt, mikor tiszta. Ez olyankor is látszik, mikor egy cég kirúgja az IT-st, mondván minden faszán működik, rád semmi szükség, hisz úgyse csinálsz semmit. Aztán mikor elkezd baszakodni a rendszer, hirtelen mindenkinek feltűnik, hogy ami kívülről semmittevésnek tűnt, az tartotta össze az egészet. Alapjaiban véve így van ez a tanárokkal kapcsolatban is, csak éppen a hiányuk miatti baj nem azonnal jelentkezik, hanem tíz-húsz év alatt. Talán ez is szerepet játszik abban, hogy hosszú hónapok és évek akciói sem vezetnek túl sok eredményre.

Innen ered az is, hogy a tanárok kezében gyakorlatilag nincs semmilyen kényszerítő eszköz. Mikor egy tanár nem dolgozik, hát nagy dolog, max hülye marad a gyerek. Na és, legyen ez a jövő problémája. Amúgy is, gyerekkorában mindenkinek voltak seggfej tanárai, úgyhogy sokan az emiatti neheztelésből máig azt mondják hogy kapja be minden pedagógus, amiért meg akar élni. A tanárok nem elég, hogy nem termelő munkát végeznek, de még a gondoskodásuk sem valami materiális dologra irányul, hanem a jövő generációjának elméjére, úgyhogy a munkaadójuknak, az államnak nem jár azonnali anyagi kárral egy tanársztrájk. Pedig ugyebár egy sztrájknak ez lenne a lényege, ez a fenyegetése, máskülönben miért is hallgatna a kisemberekre a főnök? Arról nem beszélve, hogy a tanárok sztrájkja törvényileg megengedett formában gyakorlatilag nem is sztrájk, a törvényszegésre pedig a tanároknak csak egy kis része hajlandó.

A kukások vadsztrájkja pontosan arra épített, hogy igazi erő van a kezükben azzal, hogy amint leáll a szemétszállítás, a város azonnal elkezd fuldokolni a saját mocskában. Október negyedikén délelőtt az Ecseri úton, Óbudán és a XV. kerületben sem indultak el a kukásautók. Természetesen a vadsztrájk nem szabályos, de a szemfüles szakszervezet szerint nem is történt ilyen, csak éppen mindenki egyszerre vette észre, hogy műszaki problémák vannak sok munkaeszközzel, úgyhogy nem lenne biztonságos útnak indulni velük. A szemétszállítás leállítása egyetlen délelőtt alatt akkora zavart okozott, hogy még aznap elkezdődtek a tárgyalások. A közművek vezérigazgatója egy nevetségesen mesterkélt mutatvány keretében kukásautón, láthatósági mellényben gurult be egy telephelyre, azt bizonygatva, hogy ő is egy a kukások közül, és közölte, hogy készek leülni tárgyalni a kukásokkal, viszont a követeléseket semmiképpen nem tudják teljesíteni, mondván a közművek zsebe is üres. Emiatt pedig nemcsak ő, hanem a Fővárosi Önkormányzat is az állami kukaholdingot hibáztatja.

És ez valóban egy bonyolult helyzet, mivel a szemétszállítási díjakat egy ideje már nem az önkormányzatok szedik be helyben, hogy aztán abból járassák a saját kukásautóikat, hanem az állami kukaholding szedi be, aztán szétosztja az önkormányzatoknak. Hogy erre miért volt szükség, az rejtély, mert csak szükségtelen bürokráciának tűnik. Mindenesetre a végeredmény az, hogy az FKF és a főpolgármester szerint az állami cég az elmúlt években összesen 15 milliárd forinttal kevesebbet küldött tovább az önkormányzatnak, mint amennyit beszedett a lakóktól. Már annak lehetősége, hogy ez a helyzet egyáltalán fennállhat, függetlenül attól, hogy igaz-e vagy sem, elég aggasztó, hiszen ez csak még egy eszköz a központi kormányhatalom kezében, amivel fojtogathatja az önkormányzatokat. Mert ugye ha a szemétdíjat egyenesen az önkormányzat szedné, lehetetlen lenne, hogy ne kerüljön hozzá a pénz egésze, így viszont ez a pénz az állam kezén is keresztül megy, és semmi nem akadályozza abban, hogy eltegyen belőle valamennyit. Adott esetben pont azért, hogy ezzel büntessen bizonyos önkormányzatokat, például Budapestet, amiért volt pofája nem fideszes polgármestert választani. Mert senkinek ne legyenek illúziói afelől, hogy Karácsony megválasztása óta a fővárost, és áttételesen az egész önkormányzati rendszert ostromolja a Fidesz, abban a reményben, hogy a budapestiek eleget szenvednek 2024-ig, hogy megint egy fideszes jelöltet válasszanak meg. Ez persze olyan, mintha egy kupec eltörné valaki lovának a lábát, hogy az ne tudja húzni a szekeret, aztán felajánlana neki egy másik lovat, ami bár rosszabb az előzőnél, de legalább nem törött a lába.

De persze a kukások helyzetén nem javít, hogy a közművek is szarban van, és érthetően nem elégszenek meg ezzel. A munkáltató kifogásai, érvényesek vagy sem, nem raknak ételt a kukások asztalára, a munkásoknak pedig elsősorban saját és egymás érdekeit kell szem előtt tartaniuk. Ha nem így tesznek, a tőke könyörtelenül visszaél a szimpátiájukkal. Úgyhogy a kukások jól tették, hogy a sztrájk első napjának délutánján kapott ajánlatot, ami egyszeri bruttó 150 ezer forintot ígért, azonnal visszadobták, helyette a rakodóknak nettó 350, a sofőröknek pedig nettó 400 ezres alapbért követeltek, a munkaeszközök normális karbantartását, és hogy ne lihegjenek állandóan náluk sokkal jobban fizetett ellenőrök a nyakukba munka közben. Végül csütörtök estére, tehát három napnyi sztrájk után megszületett a megállapodás, ami a követelésekhez képest jóval szerényebb; egyszeri bruttó 200 ezer rezsitámogatást és 120 ezer karácsonyi jutalmat foglal magába, és azt, hogy a továbbiakról a felek közösen döntenek.

Azt ne felejtsük el, hogy amibe a szakszervezet delegációja a tárgyalóasztalnál beleegyezik, azzal a teljes tagság nem minden esetben elégszik meg, és előfordul, hogy a delegáció olyasmibe is beleegyezik, amit a tagok visszadobnának. Tartsuk észben, hogy az, hogy megszületik egy megállapodás, nem feltétlen jelenti, hogy mindenki elégedetten ment haza és hogy a sztrájk nem fog később folytatódni. Márpedig a megállapodást elnézve teljesen érthető lenne a felháborodás a kukások részéről. Érdekes módon a kormánymédia szolgál olyan további adalékokkal az egész sztorihoz, amiről a független sajtó egy mukkot se szólt. A baj az, hogy baromi nagy lutri a kormánymédia szavára adni, mert nem kizárt, hogy valami Trombitás Kristóf vagy Bohár Dániel féle laposféreg kitalált valami estimesét, és aztán hírként lehozta. Szóval a további híreket kezeljük az őket megillető forráskritikával.

Az Origo azt írja, hogy a kukások csak becsületből egyeztek bele a közművek ajánlatába, és kezdték újra elszállítani a szemetet. Graeber is ír erről a Bullshit Munkákban; az ótvar melót végző emberekben nagyon erős a hivatástudat, mivel a társadalom működéséhez alapvető fontosságú feladatot végeznek. Egy tanár, mentős, ápoló, tűzoltó, vagy akár egy kukás, nem nagyon tudja tiszta lelkiismerettel tétlenül végignézni, ahogy bekövetkezik mindaz, aminek az elhárítása az ő feladata, még akkor sem, hogyha ezzel épp azt próbálja demonstrálni, hogy mennyire fontos a feladat, amit végez. Emiatt az ótvar melósok sajnos hajlamosabbak belenyugodni a rosszabb körülményekbe is, inkább, mint hogy zavart okozzanak azzal, hogy nem végzik el a munkájukat. Ezt látjuk a tanároknál, akik annyira szeretnek tanítani, hogy nem merik megkockáztatni a sztrájkot és a polgári engedetlenséget, mert nem is akarnak más munkát, és a kukásoknál is, akik inkább beleegyeznek a munkáltató szar ajánlatába, mint hogy még egy napig tűrniük kelljen, hogy Budapestet ellepi a szemét. Szerintem ebben van valami szomorú, és talán érdemes lenne fejleszteni valamilyen szintű egészséges önzőséget, ami segít megakadályozni, hogy rosszindulatúan visszaéljenek a hivatástudattal és a becsülettel.

A Metropol azt is hozzáfűzi mindehhez, hogy a hozzájuk beérkezett levelek alapján a kukások dühösek a megállapodás miatt, és ha a további tárgyalások nem vezetnek eredményre, akkor januárban újraindulhat a sztrájk. Leírják, hogy az FKF igazgatója egy kétmilliós karórában ment velük tárgyalni, hogy az alapbér emelését próbálja elkerülni a vállalat, és helyette pofára adja a jutalmakat, hogy telephelyen nincs melegvíz, zuhanyzók és a vécék pedig gusztustalan állapotban vannak, és hogy a munkagépek műszaki állapota is balesetveszélyes. Hasonló dolgok hangzanak el a Blikk videóriportjában is.

A kukássztrájknak egyébként volt még egy nagyon fontos eredménye azon kívül, amit saját magának elért. A szakszervezet csütörtök este állapodott meg többek között abban, hogy minden nem vezető beosztású dolgozó kapni fog bruttó 200 ezer forintnyi rezsitámogatást. Péntek délután pedig az is be lett jelentve, hogy ezt a 200 ezer forint támogatást nemcsak az FKF dolgozói kapják meg, hanem minden önkormányzati cég nem vezető beosztású dolgozója. Magyarán a kukások a saját akciójukkal nemcsak maguknak, hanem többezer más, számukra idegen embernek is szereztek 200 rugót. Úgyhogy ezek az emberek nagyon hálásak lehetnek a kukásoknak, amiért egyedül ők voltak elég tökösek, hogy sztrájkoljanak, és ezzel minden fővárosi cég dolgozójának is megszerezték a rezsitámogatást, összesen olyan 25 ezer embernek. Ha valóban sor kerül a januári sztrájkra, remélem, erre mindenki emlékezni fog, és ott áll majd a kukások mellett is, ahogy most a tanárok mellett állnak.

Források: https://pastebin.com/Mwqi4VQL