Ez a szöveg 2022 márciusában íródott, és a 2022. március 26-án közzétett "Automatizáció és munkásmozgalom a Fallout 76-ban" című Szamizdat-videó átirata.

Üdv mindenkinek. Ez most egy kicsit lazább, kötetlenebb videó lesz a többihez képest, nem egy részletes videóesszé vagy ilyesmi. Arra jöttem rá, hogy azok sok időt és energiát igényelnek, úgyhogy amíg azokon dolgozok, csinálok pár egyszerűbb videót is. Először a Fallout játékokra esett a választásom, egyrészt mert amúgy is sok tapasztalatom van velük, másrészt mert korábban is jó buli volt videojátékokat elemezni, harmadrészt mert a sorozat legutolsó részében, a 76-ban, bőven van miről beszélni, ha kapitalizmuskritikát keresünk benne. És szerintem érdemes keresni, mert a fikció hasznos segítség lehet, hogy megfogalmazzunk valódi problémákat és felfedezzük, hova vezetnek. Ha pedig valamilyen fikció káros eszméket propagál, akkor azt kritizálni kell.

Szóval, Fallout 76. Amiről a videóban beszélek, az vagy igazoltan kánon a sorozat történetében, vagy erősen implikált, de nem minden esetben fog megjelenni a képernyőn, mert a jegyzetek, naplóbejegyzések, hangfelvételek, dialógusok meg hasonlók nem lennének vizuálisan érdekesek. A Fallout Wikin fent van minden.

A Fallout világa

Oké, mielőtt elmélyülünk egyetlen játékban, jó, ha kicsit megismerjük a Fallout világát, hogy kontextusba tudjuk helyezni a továbbiakat.

A játékok történetének meghatározó eseménye a Nagy Háború, aminek során 2077 október 23-án az Egyesült Államok és Kína között vívott atomháború romokba döntötte a civilizációt. Nekünk viszont érdekesebbek a háború előzményei. A 2050-es évekre kezdtek elfogyni a Föld olajtartalékai, háborúk törtek ki a megmaradt olajmezőkért és feloszlott az ENSZ. Közben gyorsan fejlődött az atomenergia, és az új mikrofúziós magokkal kezdték el hajtani a járműveket és a sorozat emblematikus páncélruháját.

A destabilizálódó globális helyzet közepette Kína megtámadta Alaszkát az utolsó megmaradt olajmezőkért, az Egyesült Államok pedig annektálta Mexikót és Kanadát. Az alaszkai invázió és a Nagy Háború közti tizenegy évben Amerika egy totalitárius katonai diktatúrává vált, és az ország legnagyobb cégei (Vault-Tec, West Tek, RobCo, General Atomics, Dyer Chemical, Arktos Pharma, Atomic Mining Services) bőszen kiszolgálták a kormányt cserébe a zsíros megrendelésekért és a teljes szabadságért. Biológiai fegyvereket teszteltek a lakosságon, atombombákat detonáltak a bányákban, sőt, egyes elméletek szerint a Vault-Tec volt a felelős a Nagy Háborúért.

Mindeközben a civil lakosság egyre növekvő elnyomásnak lett kitéve; korlátozták a szólásszabadságot, cenzúrázták a sajtót, szétverték a szakszervezeteket, vérbe fojtották a tüntetéseket, a politikai disszidenseket és a kínaiakat bírósági eljárás nélkül koncentrációs táborokba hurcolták, a gyerekeiket meg örökbeadták lojalista családoknak.

Sokan valamiért azzal a benyomással jönnek ki ezekből a játékokból, hogy itt Amerika volt a jó oldalon. Nem tudom, ezek az emberek milyen játékkal játszottak, mert amivel én, annak a legelső képe az, ahogy egy amerikai katona kivégez egy megkötözött kanadai tüntetőt az utcán, és innen csak lefelé vezet az út. Szóval röviden ennyi a lényeg: a háború előtti Amerika egy totalitárius katonai diktatúra, ahol egyre nagyobb az állam és a hadiipari komplexum hatalma, és egyre kisebb az embereké. Ezt tegyük zsebre, mert fontos keretet ad majd a továbbiaknak.

Fallout 76

A Fallout 76 kronológiailag a legkorábbi játék, mindössze 25-27 évvel (Alapjáték: 2102, Wastelanders: 2103, Steel Dawn: 2104) a Nagy Háború után játszódik. A játékos a 76-os menedékből szabadul, ami egyike azon keveseknek, ahol a Vault-Tec nem végzett embertelen kísérleteket a lakókon. Kilépve az ólomajtón egy, a többi játékétól nagyon különböző világban találja magát, és ennek az oka, hogy a Fallout 76 színtere, Nyugat-Virginia, nem kapott egyenes találatot a háborúban, ahogy például Boston és Washington igen.

A térképet megnézve azért látható, hogy nem az egész világ olyan zöld és élettel teli, mint az erdő, ahol a 76-os menedék van. A hat régióból négyben így is posztapokaliptikus állapotok uralkodnak, de fontos különbség, hogy ezeknek nem az atomháború az oka, hanem a háború előtt a régióban működő nagyvállalatok felelőtlensége. Talán nem is felelőtlenségnek kéne hívni, pontosan tudták mit csináltak, és hogy ennek milyen hatása lesz, csak leszarták, egyszerűen nem foglalkoztak vele.

A Fallout sorozat, a Bioshockhoz és az Outer Worldshöz, sőt talán még a Cyberpunkhoz is hasonlóan egy tanmese, egy figyelmeztetés a szabadjára engedett kapitalizmus végtelen pusztító potenciáljáról. Állami szabályozások híján a Fallout vállalatai, akárcsak a valóságban, abszolút semmivel nem törődnek a profiton kívül, legkevésbé a dolgozóikkal, fogyasztóikkal és a környezettel.

Szinte minden Falloutban szó esik arról, hogy a Nuka-Cola receptjének legfontosabb része egy radioaktív izotóp, hogy a Vault-Tec maroknyi kivétellel minden menedékben valamilyen embertelen kísérletet végzett, vagy hogy a szupermutánsok – ezek a nagy buta zöld fattyak – a West Tek által az amerikai hadsereg számára kifejlesztett vírus miatt jöttek létre. Igazából sok vérszomjas mutánst a hadseregnek fejlesztettek ki, csak aztán a háború után elszabadultak.

A Fallout 76 két irányból közelíti meg a vadkapitalizmus kritikájának kérdését. Az egyik a környezetszennyezés, a másik a munkásmozgalom.

Környezetszennyezés

A környezetszennyezés talán nem épp a legjobb szó, mert nem csak szennyezték a környezetet, hanem adott esetben teljesen élhetetlenné tették. Például itt van ez a város, Grafton. Sokáig turizmus volt a helyi gazdaság motorja, volt itt golfpálya, vízipark, vadászházak és úttörőtábor. Mikor a háború miatt a Grafton Acélművek kiemelt státuszt kapott, felmentést kaptak a munkajogi törvények és a környezetvédelmi előírások betartása alól.

A munkásoknak 72 órás hetet írtak elő, eltörölték a szüneteket és a fizetett betegszabadságot, a munkavédelmi előírások figyelmen kívül hagyása miatt egyre több baleset és haláleset történt, miközben az üzemből kiözönlő toxikus fehér por beterítette az egész régiót és elpusztított minden növényzetet. Persze ezt a munkások nem hagyták szó nélkül. A gyár bejárata előtt lehet találni pár rendőrautót és csontvázat táblákkal a kezükben, amiből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy mi történt itt. De erről majd később.

A déli régió főleg bányászattal foglalkozott. A világot kettéválasztó hegylánctól nyugatra fekszik a magányos Mount Blair, rajta egy óriási kotrógéppel, ami apránként szétszedi maga alatt a hegyet. A helyi levegő minőségét már ez is elviselhetetlenné tette, úgyhogy a helyi lakosság csak gázmaszkban mehetett ki az utcára.

 Ahogy a bányák lassan kezdtek kifogyni, a vállalatok új módszereket kezdtek kifejleszteni, például automata állomásokat telepítettek, amikről az embereknek azt mondták, hogy megtisztítják a levegőt, de az igazi rendeltetésük az volt, hogy az égő bányák füstjéből kinyerjék a maradék erőforrásokat. Ja igen, mert amúgy felgyújtották a bányákat, hogy könnyebben ki tudják termelni belőlük a nyersanyagokat. Ezért lángol a föld mindenhol és borítja több centi vastagon hamu a régiót.

Az AMS nevű cég földalatti atomrobbantásokkal próbált ultracitot előállítani, egy ritka és potens nukleáris üzemanyagot. Ez a kísérlet először kudarcnak tűnt, de később egy földrengés miatt egy közeli település alatt mégis találtak ultracitot. Kevesebb, mint 12 órán belül az AMS figyelmeztetés nélkül megjelent, hogy ledózerolják a házakat, amiben emberek laktak, és elkezdhessék a kitermelést. Arra, hivatkoztak, hogy nemzetbiztonsági okokból szükségük van az ultracitra, úgyhogy behívták a Nemzeti Gárdát, hogy erőszakkal eltávolítsák a lakosokat. Ez persze csak további olaj volt a tűzre, és még jobban elkötelezte a bányászokat az ügyük mellett.

Délkeleten a felszínen talán kevésbé látszik a bányásztársaságok pusztítása. Az AMS itt is földalatti nukleáris detonációkkal kísérletezett, hogy valahogy ultracitot állítson elő, de túl mohón és túl mélyre ástak. Pár állami bürokrata és őrült biokémikus hozzájárulásával a barlangokban lakó denevéreket átváltoztatták hatméteres, pestisterjesztő szörnyetegekké, amik végül kiirtották az összes embert Nyugat-Virginiában. Ezért nem voltak emberi NPC-k a játékban megjelenéskor.

Amúgy lehet, hogy a földalatti atomrobbantás abszolút őrületnek hangzik, de a hatvanas években, mármint a valóság hatvanas éveiben az Egyesült Államok és a Szovjetunió is kísérletezett ilyesmivel. Az ilyenekhez képest az már mindennapi dolognak tűnik, hogy a West-Tek egy egész településnyi ártatlan embert szupermutánsokká változatott kísérleti jelleggel.

Munkásmozgalom

Na mindegy, most már tényleg ideje rátérni a munkásokra.

Néhány munkásmozgalmi történelemben jártas kollégának derenghet valami a korábban említett Mount Blair kapcsán. A valóságban 1921-ben a Nyugat-Virginiai Blair Mountainnél volt minden idők legnagyobb munkásfelkelése az Egyesült Államokban. 10000 bányász 3000 rendőrrel és sztrájktörővel küzdött öt napon át jobb munkakörülményekért és a jogért, hogy szakszervezetet alakítsanak. Mindez a Fallout univerzumban a 2070-es években megismétlődött, de ahhoz, hogy megértsük, miért, előbb tegyünk egy lépést hátra.

Nyugat-Virginia a 2050-es évektől előre egyre fontosabbá vált az Egyesült Államok számára, mert a bányái és az ipara látták el a hadsereget. Pont ezért gyakorlatilag semmilyen állami szabályozás nem kötötte a helyi vállalatok kezét, akik hamar rájöttek, hogy sokkal jobban megéri, ha az emberi munkaerőt lecserélik robotokra. Például Grafton polgármestere egy számítógép és Watogában minden dolgozó ember helyét a rendőröktől az orvosokon át a bolti eladókig átvették a robotok. A bányákban bányászrobotok vagy más, emberi munkaerőt nem igénylő gépek dolgoztak, és a Grafton Acélművek is le tervezte cserélni a munkásait robotokra, mert a fennálló biztonsági körülmények mellett rövid időn belül egyszerűen meghalt volna minden dolgozójuk valamilyen munkahelyi balesetben.

Ez az egész automatizálási hullám egy népszavazásban érte volna el a tetőpontját, amire végül a Nagy Háború miatt nem került sor, de több településen már ki vannak rakva a szavazófülkék, természetesen automatizáltak. A népszavazást a bányásztársaságok és a robotgyártók lobbistái támogatták, és ha megszavazták volna, az egész állami kormányzatot, minden közigazgatási hivatalt meg hasonlókat automata rendszerekkel és robotokkal töltöttek volna fel, és kirúgtak volna minden embert, a rendőröktől a kormányzóig.

Ez végül nem valósult meg, de az automatizáció így is jövedelem nélkül hagyta az emberek többségét. A munkanélküliség kilőtt, sokan nem tudtak fizetni a lakhatásért és az élelmiszerért, és ez a feszültség végül sztrájkokban, tüntetésekben és zavargásokban szabadult fel.

A sztrájkok nyomait rengeteg helyen fel lehet fedezni a világban. A Grafton Acélművek előtti csontvázakat már láttuk, de Grafton városában is voltak tüntetések. Egy küldetés folyamán a polgármester bemondja a rádióban, hogy illegális gyülekezés készülődik a városban, és mindenkit felkér, hogy segítsen vérbe fojtani a tüntetést, mivel a Grafton Acélművek bőkezűen szokott adományozni a választási kampányára, úgyhogy semmiképpen nem lehet igaz, amit a tüntetők mondanak róla. Szóval a játékosnak le kell mészárolnia ezeket a mostanra zombivá vált tüntetőket, akiknek olyan táblák vannak a kezükben, hogy „apának munka kell”, „munkát az embereknek, nem a gépeknek”, és „munkát ma vagy vért holnap”.

A Hamuhegyen, mert ez a neve a lángoló, toxikus bányaövezetnek, mindenhol sztrájkoló munkások által épített úttorlaszok vannak, a falakat pedig munkát követelő graffitik borítják. Még a bányásztársaságok központjainál és a cégek tulajdonosainak felhőkarcolóinál is, amiből arra lehet következtetni, hogy ezeknek a munkásoknak sikerült egy nagyon komoly ellenállást támasztani a vállalatokkal szemben. Több települést, például Beckley-t és Welchet elfoglalták, és barikádokkal megerősítették őket, hogy könnyebb legyen védekezni.

A bányászok szakszervezete egy Rozsdás Csákány nevű kocsma titkos pincéjében ülésezett, innen derül ki sok minden a szerveződés korai napjaiból. Például, hogy eredetileg békés demonstrációk sorozataként indult a mozgalom, és a vállalatok központjainál és a kolosszális bányászgépnél tüntettek, de sokukat így is letartóztatták birtokháborításért, mert egyik napról a másikra harminc méterrel odébb került a magánterület határa. Ezután kezdték el a bányászok rongálni az őket lecserélő robotokat. Ezt követte Welchi földrengéses-kilakoltatásos incidens, és ekkor dördültek el az első lövések a bányászok és a vállalati oldal között.

És itt felgyorsultak az események: a napló szerint a bányászok két csoportra oszlottak. Az egyik Bramwellbe utazott, hogy ledöntse a felhőkarcolókat, a kizsákmányolásuknak állított emlékműveket, ahonnan a tőkés dinaszták tagjai pezsgőt kortyolva nézték a lángoló vidéket és az elnéptelenedett városokat. Az egyiket sikerült is felrobbantani lopott robbanóanyaggal, és innentől a hatóságok mindenkit felhatalmaztak, hogy egyszerűen lőjenek agyon minden sztrájkoló bányászt, akit látnak.

A másik csapat a kotróhoz ment, hogy elfoglalja. Ez a hely amúgy is elég érdekes, mert elméletileg 12 ember elég az üzemeltetéséhez, és még így is szükség volt egy külön lakókocsira, ahol egy orvos ellátta a munkahelyi balesetek sérültjeit. Arról is vannak feljegyzések, hogy egy meghibásodás során 23000 liter hidraulikaolaj ömlött ki és szivárgott bele a talajba, és hogy ez főleg a kitermelésben okozott zavar miatt probléma, nem azért, mert a talajban nem kéne hidraulikaolajnak lennie.

A lényeg, hogy a bányászok másik csapata elfoglalta a kotrót, és nyolc napig tartották is, amíg a hadsereg meg a sztrájktörő robotok el nem zavarták őket. Ez elég jelentős eseménynek tűnik, aminek lennének nyomai, de nem, az egész kotró körül csak két eldobott tábla és egy katona csontváza utal arra, hogy itt egy hétnél is hosszabb ostrom zajlott le 26 évvel korábban.

Egyébként a gépet újra lehet indítani, és akkor valahonnan megjelenik egy csomó robot, hogy rátámadjon a játékosra, mert azt hiszik, ő is egy sztrájkoló bányász. Ennek nem sok értelme van, a sztrájknak pont az volt a lényege, hogy leállítsa a termelést, én meg épp újraindítottam. Ezeknek a robotoknak azt kéne hinnie, velük vagyok. Nem baj, fogjuk rá valami rendszerhibára, a játék úgyis mindig ezzel igazolja, hogy miért akarja az összes robot megölni a játékost.

Amúgy ezek a sztrájktörők nem szarral gurigáznak, hezitálás nélkül megölnek bárkit. A vállalatok a bányászrobotok gyártóitól vették a harci robotokat is, ugyanolyanokat, amit a hadsereg a frontvonalon használt. Elég sok helyen megtalálhatók, ahol a sztrájkolók is, például Beckley-ben, Welch-ben, A Mount Blair-en és a bányászok táborában, ahonnan koordinálták a tevékenységeiket.

Van egy küldetés, amiben egy tankméretű Sentry Bot lángszóróval és aknavetővel támad a játékosra, mert attól fél, hogy egyedül csinálni fog itt egy zavargást az apokalipszisben. Ezek a játék legveszélyesebb ellenségei közé tartoznak, és a háború előtt a nagyvállalatok arra használták őket, hogy meggyilkolják az éhező munkásokat, akiket ők semmiztek ki.

Ennek is van párhuzama a valósággal; a Blair Mountain-i csata volt az egyik első alkalom, hogy az Egyesült Államok a saját területét repülőből bombázta (merthogy ez többször megtörtént). Később a letartóztatott bányászok pereiben egy fel nem robbant bombát használtak bizonyítékként a kormány és a vállalatok ellen.

Persze használtak a robotoknál szokásosabb módszereket is a sztrájkolók ellen. Több helyszínen lehet találni gáztartályokat. Ezeket a Fallout 4-ben egy vegyifegyverekkel foglalkozó cég gyártja tömegoszlatási célokra, de nem pont úgy működik, mint mondjuk a könnygáz vagy ilyesmi. Ez nem arra megy rá, hogy elzavarja az embereket, hanem hogy megőrjítse őket, hogy egymásra támadjanak és végül megöljék egymást.

A belőle készített gránát hatása is ez: az ellenségek hatvan másodpercig egymással foglalkoznak, és nem a játékossal. Ez már önmagában elárulja, hogyan álltak a Fallout világában a hatalom birtokosai az elégedetlen emberekhez: számukra a zavargásokra az optimális megoldás nem az volt, hogy minél hamarabb feloszlatják és hazaküldik az embereket, vagy hogy tárgyaljanak velük, hanem ha már úgyis egy helyen van minden disszidens, megöletik őket egymással, és el van intézve az egész.

Ezt a gázt használták a Poszeidón erőműnél is. Ez egy régi szénerőmű volt, amit korszerűsítettek, hogy ultracittal működjön. Mivel az ultracitot az AMS biztosította, ami a hadsereg hivatalos beszállítója volt, az erőművet is nemzetbiztonsági jelentőségűnek nyilvánították. Így mikor a rossz körülmények miatt a munkásaik sztrájkolni kezdtek, tárgyalás helyett egyből be lehetett hívni a Nemzeti Gárdát. Azok kijöttek páncélozott személyszállítókkal, felhúztak pár homokzsákfalat és aláaknázták a bejáratokat, mindezt azért, hogy megvédjék az erőművet egy tucat békésen sztrájkoló munkástól. A terv az volt, hogy ha bevetik a gázt, akkor a munkások vagy mind megölik egymást, vagy rátámadnak a Gárdára, és onnantól lesz igazolásuk, hogy megöljék mindet. Mármint felhatalmazásuk eddig is volt, természetesen, de így a sajtónak is lett volna mit mondani. Végül az történt, hogy a gáztól megvadult sztrájkolók rárontottak a Nemzeti Gárdára, akik a füstfelhőben nem látták őket, és letépték a gázmaszkjaikat. Így a gáz mindenkire hatott, és egy véres harc tört ki, de ennél többet nem tudunk, mert az archívumot kitörölték az állami és céges bürokraták.

A világban sok helyen lehet találkozni ezekkel a vakondbányász nevű mutánsokkal, és sok bizonyíték mutat arra, hogy ők a háború előtti sztrájkoló munkások, akik valamitől eltorzultak. Először is, a Falloutban a legtöbb mutánsnak jól dokumentált az eredete, és vagy a sugárzás vagy valamilyen állami kísérlet hozta létre őket, viszont a vakondbányászokról nem szól semmilyen feljegyzés.

Főleg olyan helyeken találhatók meg, amik valamilyen módon köthetőek a bányászathoz vagy a sztrájkokhoz, de nem ezért hívják őket bányászoknak, hanem mert bányászruhába vannak beleszorulva. Néhányuk holttestén lehet találni egy kulcsot, ami a bányák öltözőiben nyit egy bezárt szekrényt. Mindez azt implikálja, hogy a megölt vakondbányász egykor ott dolgozott, és ezért van hozzá kulcsa. Ebben a szekrényben ételt és fegyvereket is találunk, ami azt jelentheti, hogy a tulajdonosa részt vett a harcokban.

Az Enklávé kutatói szerint a Welchben található vakondbányászok valószínűleg a korábbi lakók voltak, és megfulladtak, mikor levették róluk a légzőberendezést. A játékban az egyetlen barátságos vakondbányász a szakszervezetek gyülekezési helyén lakik, a Rozsdás Csákányban, és a titkos pincében van még egy lakótársa is.

Ráadásul több küldetés szól arról, hogy a játékosnak meg kell akadályoznia, hogy a vakondbányászok megrongálják az automata bányászfelszerelést.

Azt is tudjuk, hogy a Nemzeti Gárda és a bányászcégek nem riadtak vissza a vegyifegyverek használatától, és hogy közeli kapcsolatban álltak más biokémiai cégekkel, úgyhogy ez az elméletem: A nagy bányászvállalatok készíttettek valamilyen biológiai fegyvert, ami átváltoztatta a sztrájkoló munkásokat ezekké az őrült torzszülöttekké.

Van is benne egy kis gonosz irónia: Vissza akartok menni a bányába dolgozni? Jó, legyen, de lassan megőrültök és örökre beleszorultok az egyenruhába, amiben nem tudtok beszélni, és ha megpróbáljátok levenni, meghaltok. Történt már hasonló, hiszen a szupermutánsokat is egy mesterséges vírus hozta létre, amit az ivóvízbe kevertek.

Bár kerek perec nincs megmondva, hogy ez a sztrájkhullám sikeres volt-e és hogy a munkások követelései teljesültek-e, azért szerintem elég pontos következtetéseket tudunk levonni abból, amit így fél évszázaddal később felfedezhetünk. Mivel katonai felszerelés és egyenruhás csontvázak vannak több sztrájkhelyszínen, a robotok pedig helyenként még mindig járőröznek, szerintem kimondhatjuk, hogy legalábbis a háborúig nem sikerült kompromisszumra bírni a nagyvállalatokat, utána meg már mindegy volt.

Konklúzió

Sok minden van még, amit el lehetne mondani erről a játékról, de nem akarom ezt túl sokáig húzni. Mint mondtam, a passzív kapitalizmuskritika nem példa nélküli a videojátékok világában. A probléma az, hogy a Bioshock, Outer Worlds és a Cyberpunk inkább szól a problémák bemutatásáról, mint a megoldásukról, ezért hívom őket passzívnak. Felvázolnak szörnyű, gyökerestül romlott világokat, mégis csak addig mennek el, hogy a karakterek a rendszer repedésein átcsusszanva valahogy túléljék a helyzetet, addig már nem, hogy meg is változtassák.

A Fallout 76 nem ilyen. Ezek a bányászok nem sebtapaszokat és kiskapukat keresnek, hanem egyenes megoldást, ami a probléma gyökerét támadja. És nehéz szavakba önteni, mennyire értékes szerintem, hogy egy ekkora profilú játék nem csak rámutat a kapitalizmus bajaira, aztán szétteszi a kezét, hogy hát ez van, ebből kell főzni, hanem részletesen és kedvező fényben bemutat egy alulról szerveződő munkásmozgalmat, akik céltudatosan szegülnek szembe a tőkés rendszerrel.

Ez pedig valamennyire fényt vet a történelemnek egy túl könnyen elfeledett részére. Rengeteg modern vívmányért, amit mi már eleve adottnak veszünk, a világ munkásai küzdöttek meg az utcán vagy a parlamentben. A nyolcórás munkanap, az ötnapos hét, a minimálbér, a fizetett betegszabadság, a munkavédelmi előírások vagy a gyerekmunka eltörlése nem olyan dolog, amit a tőke pusztán a szíve jóságából megadott. Ezekért a dolgokért az embereknek egykor harcolnia és véreznie kellett, és ezt nem felejthetjük el. Ahogy azt sem, hogy ezek máig nem lezárt ügyek, hiszen azok a cégek, akik nekünk már kényszerből a barátságos arcukat mutatják, a világ más részein még mindig hajlamosak tizenkilencedik századi eszközökhöz folyamodni.

A Fallout világát mindig meggyőzőbbnek, földhözragadtabbnak éreztem más disztópiáknál, mert ha lehámozzuk róla az atompunk és okkult esztétikát, akkor ami a kezünkben marad, az rémisztően közel áll a saját jövőnk legrosszabb forgatókönyvéhez. Úgy értem, mikor az 1984-et olvasom, az jó szarul hangzik, de távolinak is, mert a jelen társadalmi viszonyainak várható továbbfejlődése nem tűnik olyannak, ami az 1984 felé tart, és elkerülhetetlenül találkozik vele.

Ezzel szemben nagyon is el tudom képzelni, hogyan lesz 2022-ből 2077, mert sínen vagyunk, hogy évtizedeken belül feléljük az összes fosszilis tüzelőanyagot a Földön, és akárcsak a Fallout világa, mi sem fordítunk elég figyelmet az alternatívákra, amíg túl késő nem lesz. Az emelkedő geopolitikai feszültségek biztos, hogy háborúkhoz fognak vezetni, elvégre már most is vívnak háborúkat olajért, és bár az atomháború még mindig elképzelhetetlennek tűnik, azért az azt megelőző állapotok sem tűnnek paradicsomiaknak.

Emellett persze az automatizáció is okot ad az aggodalomra. Volt idő, mikor az emberiség abban hitt, hogy a technológia fejlődése egyet jelent majd az univerzális emancipációval a munka alól. A robotok mindent megcsinálnak helyettünk, az emberek pedig gondtalanul élhetnek majd a teljesen automatizált luxus meleg űrkommunizmusban. Ez lenne a logikus, ennek kell történnie, mert ahogy egyre több feladatot gépek látnak el, senki nem hiheti őszintén azt, hogy mindenkinek elég munka fog jutni, hogy a béréből eltartsa magát és a családját. Keynes-nek nem lett igaza, mikor 1930-ban azt írta, hogy a technológia fejlődésének köszönhetően száz éven belül 15 órára rövidül a munkahét.

A fejlődéssel kevesebb emberi munkára volt szükség, ez igaz, de a kapitalizmust mozgató logika azt diktálja, hogy a kevesebb munkával azonos arányban csökkentsék az alkalmazottak számát és így a munkaerőre fordított kiadásokat, nem pedig azt, hogy ugyanannyi embert ugyanannyi bérért kevesebb órában foglalkoztassanak. Miért tennék? Hiszen egyedül a profit számít.

Mikor egy jegyautomatában veszel bérletet, a négyes metrón bámulsz az alagútba a vezetőfülke helyéről, vagy az önkiszolgáló kasszánál fizeted ki a fagyasztott rántott sajtot, szeretném, ha erre gondolnál; neked semmi nem lett olcsóbb, pedig te végzed el azt a munkát, amiért előtte egy pénztárost fizettek, és a megmaradt dolgozóknak nem fizetnek emiatt többet. Egyedül a cég örülhet, mert megspórolta egy ember bérét.

A tőke, úgy tűnik, aránytalan mértékben részesül az automatizáció nyújtotta előnyökből, és szokásos módon a munkások és a fogyasztók egyáltalán nem, vagy csak alig. És ez egy olyan probléma, ami a kapitalizmus alatt soha nem fog igazán megszűnni, mert az egész rendszer alapvető eleme, hogy a tőkésosztály kisajátítja és felhalmozza munkások által megtermelt értéktöbbletet.

Az értéktöbblet az az érték, amit a munkás megtermel, de nem kap meg. Tegyük fel, hogy az emberünk nyolc órát dolgozik, és ezért X fizetést kap. Ha az X fizetés értékét megtermeli mondjuk 5 óra alatt, akkor a fennmaradó három órában megtermelt Y értéket nem ő kapja meg, hanem a munkáltatója. Erre kezdenek rájönni a TikTok-generáció tagjai is.

Ha gépekről beszélünk, akkor ez a terminológia kicsit fura lesz, de azért próbáljuk meg alkalmazni. Egy gépből kinyerhető értéktöbblet nyilvánvalóan sokkal több, mint egy emberből, mert, ha mondjuk egy órai működésével fedezni lehet az üzemeltetési költségeit, akkor a maradék akárhány órában csak értéktöbbletet termel.

És épp emiatt az esetek többségében a tőke az automatizálást fogja preferálni az emberi munkával szemben, mert bármit is állítson a PR csapatuk, igazából nem embereket akarnak, hanem munkaerőt. Abból is minél olcsóbbat.

Szóval ja, érdemes az ilyeneken elgondolkodni, talán elolvasni néhány oldalt Marxtól, úgy hallom elég okos fickó volt.

Mára ennyi volt a mise, de még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Bizonyára mindenki tudja, hogy pár napon belül országgyűlési választás és népszavazás lesz Magyarországon. Ezen videó közönségét talán nem kell meggyőznöm arról, hogy a Fidesztől meg kell szabadulnunk, úgyhogy akinek a lelkiismerete engedi, az szavazzon mindenképp listán és egyéniben is az ellenzéki összefogásra. Ami a népszavazást illeti, azon minden jóérzésű embernek érvénytelenül kell szavaznia, azaz X-et kell raknia mindkét karikába, ezzel, a civil szervezetek szavaival élve érvénytelen választ adva az érvénytelen kérdésekre.

Érvényes szavazatnak az számít, ami tollal van kitöltve és csak az egyik karikán belül két vonal metszi egymást. Szóval a szavazólapoknak így kell kinéznie: egyéniben és listán egyetlen érvényes X az ellenzéki összefogás jelöltjének neve alatt, a népszavazás kérdésein pedig minden kérdésnél mindkét karikában X. Ezt azért mondom el ilyen részletesen, hogy a nagyinak is el lehessen magyarázni.

Na jó, most már tényleg vége, csumi.