Ez a szöveg 2022 júniusban és júliusban íródott, és a 2022. július 5-én közzétett "Barangolás a fasiszta jelképek mocsarában" című Szamizdat-videó átirata.

Az előző videómban sokat beszéltem különböző szélsőjobboldali és fasiszta csoportokról, akik zenei közösségekbe beszivárogva toboroznak és terjesztik a propagandájukat. Arra gondoltam, ahhoz a videóhoz illene amolyan lábjegyzetként sorra venni minél több fasiszta jelképet és jelszót, mert bár a horogkeresztet és az SS jelvényt mindenki felismeri, a ritkábban használt vagy jobban titokban tartott szimbólumok továbbra is simán észrevétlenül maradhatnak. És ez nem jó, mert ahhoz, hogy hatékonyan felléphessünk a szélsőjobbal szemben, fel kell ismernünk, amikor látjuk.

A fasiszta csoportok retorikájának fontos részei a kutyasípok. Egy retorikai kutyasíp hasonlóan működik egy igazihoz; csak a beavatottak ismerik fel, mindenki más pedig meg se hallja, ugyanúgy, ahogy egy igazi kutyasíp hangját is csak a kutyák hallják, az emberek nem. Egy kutyasíp arra való, egy ember anélkül jelezhesse az identitását egy másik beavatottnak, hogy leleplezné magát a társadalom előtt.

Így például egy felhasználónévben stratégiailag elhelyezett kutyasípot a többség észre sem veszi, de azon keveseknek, akik tudják, mit jelent, egyértelmű jelzést ad.

De kezdjük a legelején. A fasizmus első jelképe és névadója a fasces. Ez egy vesszőnyaláb, aminek a közepén vagy a szélén egy balta van. A korai Római Birodalomban a fascest a magas rangú tisztviselők kísérői, a lictorok hurcolták magukkal a vállukra vetve. A lictori kíséret létszáma a tisztviselő rangjától függött; a diktátorokat és késői császárokat 24 lictor kísérte.

A fasces gyakorlati használatából adódóan az erőt és a hatalmat kezdte szimbolizálni, hiszen a lictorok törvényszolgákként és a hatalmasok testőreiként a botokkal megverhettek, vagy a baltával helyben kivégezhettek bárkit. Idővel Róma betiltotta az azonnali kivégzéseket és a város határain belül a lictorok fasceséből kivették a baltát, ezzel jelezve, hogy az új törvény védi a polgárokat az önkényes hatalomgyakorlástól.

Ennek ellenére a fasces Rómában mindig a karhatalom jelképe maradt, nem a törvény által nyújtott védelemé, és érdemes megfigyelni, hogy a fasces jelképének későbbi felhasználásai az esetek többségében, fasisztáknál pedig mindig a baltával együtt mutatják a vesszőnyalábot.

A huszadik században Benito Mussolini fasiszta pártjának logóján és zászlaján is a fasces volt látható, akárcsak a korabeli brit fasiszta párt első zászlaján. És ők ugyebár, fasiszták lévén, jó nagy seggfejek voltak egytől egyig. Náluk a fasces új jelentéssel gazdagodott. A vesszőnyaláb az „egységben az erő” eszméjét szimbolizálta: egy vesszőt könnyen el lehet törni, de az egész köteget nehezebb.

A fasces egyébként megjelenik antifasiszta mozgalmak jelképein is, például az olasz Arditi del Popolo milícia zászlaján a fascest egy még nagyobb balta vágja ketté, és a vörösanarchista black metál zenei műfaj követői is szeretik a darabokra tört fasces szimbolikáját használni.

A fascest Mussolini előtt régóta használták európai és amerikai országok jelképként, és ezért a világháború után nem lett annyira tabu jelkép, mint a náci horogkereszt. Gondolom azért, mert senki nem akarta emiatt lebontani az emlékműveit vagy megváltoztatni a címerét. A fasces megjelenik például az Első Francia Köztársaság, Equador, Kamerun és Kuba címerén, a francia diplomáciai emblémán, az Egyesült Államok Képviselőházának pódiuma mögött, és a román, norvég és svéd rendőrség címerén.

A szvasztika minden formája, de különösen a jobbra forduló és hegyére állított verziója a fascesszel szemben örökre és visszafordíthatatlanul összeforrt a nácizmussal. A szvasztikát szintén évezredek óta használják ázsiai, afrikai és amerikai őslakos kultúrák, van, amelyik a mai napig, és ez időnként okoz is kulturális sokkot a nyugati utazókban. Nem sok értelme van erre több szót pazarolni, mindenki tudja, mi az a horogkereszt.

A szvasztika egy bámulatosan sokoldalú szimbólum; lehet kerek vagy szögletes, három-, négy-, hat- vagy nyolcoldalú, a jelentése mindig egyértelmű.

Ilyen például a szögletes triszkelion, amit például a Afrikáner Ellenállási Mozgalom nevű Dél-Afrikai neonáci szervezet és a Blood & Honour nemzetközi szkinhed zenei hálózat használ, valamint a törött napkereszt, ami nagyjából egy kerek horogkeresztnek néz ki. A törött napkeresztre hasonlít a Kolovrat is, csak ennek négy helyett nyolc, hegyes ága van, és főleg szláv országokban használják. Természetesen a sima napkeresztet és a hozzá hasonló kelta keresztet is gyakran használják fehér nacionalisták és fajvédők.

A rúnák is népszerűek, például az SS embléma is két Sig rúnából áll. Ezeket a rúnákat egyébként 1902 és 1908 között találta ki egy osztrák okkultista és regényíró, és előtte nem léteztek. Sokszor említettem már, hogy a fasizmus egy olyan múltat akar feltámasztani, ami soha nem is létezett, és ennek kevés szemléletesebb példája van annál, hogy az SS egy huszadik században kitalált rúnát használt, nem valami olyat, aminek valódi történelme van.

Az Odal rúnát az SS hetedik és huszonharmadik hadosztálya használta a jelképeként, manapság pedig többek között az Egyesült Államok Nemzetiszocialista Mozgalmának alternatív zászlóján látható. A Tyr rúnát a harminckettedik SS-hadosztály használta, napjainkban pedig az Északi Ellenállási Mozgalom. A farkashorog álló és fekvő formáit is használta az SS (második és negyedik hadosztály), most pedig az ukrán Azov Zászlóalj emblémáján látható. A rúnafetisizmus miatt a székely-magyar rovásírást is előszeretettel hasznosítja a szélsőjobb.

Szintén az SS-hez köthető még a Totenkopf. Ez egy koponya, aminek nem alatta vannak a csontok, hanem mögötte. A Totenkopfot az SS tagjai kitűzőként és zászlómotívumként használták. A kortárs fasiszták között is népszerű.

A Fekete Nap is egy máig népszerű szimbólum. Ez a Himmler által tervezett új SS-központ padlómozaikján jelent meg először, és 12 körberendezett Sig-rúnából áll, ugyanazokból, mint az SS-embléma.

Az eredeti nácikhoz köthető még az SA emblémája, amit bár ritkában használnak mai csoportok, azért jó tudni, hogy néz ki.

A szélsőjobb gyakran használja még például a német Vaskeresztet, a Valknutot és Thor kalapácsát jelképként, de a történelem során annyiféle használatuk volt annyiféle ember által, hogy szerintem önmagukban nem egyértelmű jelei annak, hogy a használójuk fasiszta. Simán előfordulhat, hogy csak érdekli a skandináv mitológia vagy a német történelem, amiben semmi kivetnivaló nincs. A Vaskereszt egyes formáit máig használja a német állam.

Mindenesetre érdemes odafigyelni az ilyenekre, mert nem meglepő módon a fasiszták sírrablók módjára áskálódnak a német és skandináv történelemben és hagyományokban, és megpróbálnak kisajátítani minden jelképet, amit csak tudnak. Emiatt az ilyen német és skandináv szimbólumok túlzott használata megérdemli a gyanút és az alaposabb vizsgálatot. Ha ez nem lenne valódi probléma, akkor nem vesznének össze a viking larperek a neonácikkal a szimbólumaikon.

Itthon a horogkereszttel egyenértékű nyilaskereszt is, amit értelemszerűen a Nyilaskeresztes Párt használt a világháború alatt, azóta pedig tiltott jelképnek számít.

A nyilasok és az utódjaik az Árpádsávot is gyakran használják. Fontos komponense a nyilasok, a Magyar Nemzeti Arcvonal, a Pax Hungarica, a Magyar Jövő Csoport, a magyar Blood and Honour és a Magyar Gárda jelképeinek. Moderáltabb jobboldaliak és kriptofasiszták szeretik hangoztatni, hogy az árpádsáv magában még nem vált fasiszta jelképpé, csakis más jelképek társaságában. Ennek ellenére szélsőjobboldali eseményeken bármilyen extra motívum nélküli árpádsávos zászlókat lóbálnak a kelta kereszt mellett, és mostanra már szinte senki nem használ árpádsávokat a szélsőjobbon kívül.

A mai magyar fasiszta csoportok jelképeit is jó ismerni: a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom logója egy fekete háttér előtti vörös kereszt, rajta egy görög omegába rajzolt országalma, körülötte pedig a „Magyar Ellenállás – Hit, Hűség, Bátorság” szavak. Az ellenállás szó gyakran megjelenik különböző szélsőjobboldali szervezetek nevében.

A Betyársereg logóján egy kalapos koponya van, mögötte két keresztbe tett balta, vagy fokos, vagy fasz tudja mik ezek. Körülötte pedig, hogy „Ne bántsd a magyart, mert pórul jársz”.

A Légió Hungária logója egy hegyére állított négyzet, benne az LH kezdőbetűk, de zászlókon általában egy kardokból és babérkoszorúból kirakott kelta kereszt van.

A kezdőbetűs logó ránézésre egyenes koppintása a lengyel Falanga logójának.

Az Erő és Elszántság logója sárga alapon fekete karika, benne fokos és toll.

És ha már az előző videóban megegyeztünk, hogy a Mi Hazánk Mozgalom egy fasiszta párt, akkor illik az ő logójukat is ide sorolni. A Mi Hazánk zászlaján egy másik, kisebb zászló van, amin baloldalt vízszintes csíkok, jobboldalt pedig egy kettőskereszt van, ezzel minden bizonnyal a címerre próbálnak utalni, az árpádsávra, és arra, hogy elvileg keresztények.

Nemzetközileg megjelennek még olyan jelképek, mint a Ku Klux Klán logója, amit világszerte használnak fehér nacionalisták, a páneurópai fajvédő Identitáriusok sárga Lambdája és az itthon is aktív Hammerskins két kalapácsa egy fogaskerék előtt.

Történelmi fasiszta pártokhoz köthető még például a spanyol falangisták, a román Vasgárda és a Brit Fasiszta Unió logója.

További csoportok például az egykor amerikai, mostmár nemzetközi The Base, aminek a zászlaján fekete alapon három áthúzatlan farkashorog van. Ezt csak azért különösen érdekes, mert a nevük ugyanúgy „bázist” jelent, ahogy az al-Kaida neve is, ráadásul a zászlóik igen hasonlóak egymáshoz. Ez találó, mert mind a kettő egy reakciós, szélsőjobboldali terrorszervezet.

Az Atomwaffen Division szintén egy amerikai-nemzetközi fasiszta terrorista szervezet, bár más országokban más nevet használnak, az Egyesült Királyságban például Sonnenkrieg Division a nevük. Ezekben az a közös, hogy mind az egykori SS-hadosztályok jelvényeinek formátumát használják, tehát valamilyen fehér grafikát egy fekete pajzson.

A német Harmadik Út és a görög Arany Hajnal aktív fasiszta pártok a saját országaikban.

Az Orosz Birodalmi Mozgalom egy ultranacionalista, fehér fajvédő paramilitáris szervezet Oroszországban, a zászlajuk egyszerű fekete-sárga-fehér trikolor.

A Combat 18 egy brit neonáci szervezet, ami az SS Totenkopfot használja szimbólumaként. Ennek kapcsán ideje belemennünk a kódokba és jelszavakba is, mert a Combat 18-ban a 18 az ábécé első és nyolcadik betűjét jelöli (1=A, 8=H), azaz Adolf Hitler monogramját. A 18 gyanús kontextusban szinte biztos, hogy Hitler monogramját jelöli. A Combat 18-at rövidítik C18-ra, vagy 318-ra is, ahol a 3 a cét jelöli, mint az ábécé harmadik betűjét.

Ehhez hasonló még például a 88, amiben a két nyolcas két H betűt jelöl, a Heil Hitler rövidítését. A 88-at legtöbbször a 14 előzi meg, ami nem egy rövidítés kezdőbetűire utal, hanem az amerikai neonáci David Lane által megfogalmazott 14 szóra, ami így hangzik: Biztosítanunk kell fajunk fennmaradását és a fehér gyermekek jövőjét. Ez magyarul persze csak kilenc szó, de attól még 14-nek hívják itt is. A 28 a B és H betűket jelöli, a Blood and Honour rövidítését. 

Az NS szinte mindig a nemzetiszocializmus rövidítése, mint például az NSBM zenei műfaj nevében, vagy az NSBP webshop, ami bár azt állítja, hogy az NS a Nordic Sun rövidítése, de bárki, akinek kettőnél több az agysejtje, átlát ezen a nevetségesen gyatra fedősztorin. A webshop termékei tele vannak fasiszta jelképekkel, például fekete napokkal, Totenkopfokkal és kerek triszkelionokkal.

Ezen a műalkotáson egymást érik a fasiszta kutyasípok és egyértelmű jelképek. Kezdve azzal, hogy a felirat árja lázadókról és ’33 szelleméről szól, ami ugyebár a náci hatalomátvétel évszáma. Ezen a pólón a horogkereszt egy hatágú kerek variánsa van a gránátos grafika mögött, ami egyébként az SS harminchatodik hadosztályának a jelvénye. A gránátok előtt pedig megjelenik az ököl szimbolikája, amiben más kontextusban semmi gyanús nem lenne, de a többi jelkép társaságában egyértelműen a fehér felsőbbrendűséget szimbolizálja, főleg a náci zászlóra utaló vörös és fehér színekkel.

Visszatérő elem még az antifasizmussal szembeni ellenszenv. Például sokan használják az „anti antifa” jelzőket. Ez persze kábé ugyanolyan, mintha valaki azt mondaná, hogy mínusz mínusz harminc éves. Csak húzd ki a két mínuszt, és mondd, hogy harminc vagy. Vagy húzd ki a két antit, és mondd, hogy fasiszta.

Szomorú, hogy külön mondanom kell, de az utóbbi napok hírfejleményeinek fényében úgy tűnik, muszáj; a fehér büszkeség is egy fasiszta kutyasíp. Június 29-ei hír, hogy a Mi Hazánk hajdúhegyi jelöltje egy fehér büszkeséget hirdető pólóban kampányolt az időközi választásra. Európában különösen visszás a „fehérségre” identitásképző faktorként hivatkozni, hiszen ezen a kontinensen szinte soha nem a rassz alapján határozták meg magukat az emberek, hanem nemzetiség, etnicitás vagy vallási felekezet alapján.

Ezért olyan őszintétlen mai konzervatív és fasiszta politikusok retorikája a keresztény Európáról; a kereszténység történelmileg nem egyesítette Európát, épp ellenkezőleg, inkább megosztotta. Ezek az emberek a történelem és hagyományok tiszteletéről papolnak, meg a keresztény európai identitásról, de az elmúlt másfél évezred történelmének felszínes ismerete is elég annak felismeréséhez, hogy a kereszténység számtalan felekezeti konfliktushoz, vallásháborúhoz és egyházszakadáshoz vezetett, az erőszakos ki- és betelepítésekről nem is beszélve.

A „fehérség” identitásképzőként akkor jött létre, mikor rendelkezésre állt a korábbiaknál szemmel láthatóbb megkülönböztető faktor, és mikor ez a megkülönböztetés kulcsfontosságúvá vált a lelkiismeret megnyugtatásához: tehát a gyarmati korszak kezdetekor. A világ túloldalán már nem kellett olyan kategóriákhoz folyamodni, mint a nemzet vagy a vallás, mert kéznél volt egy sokkal egyértelműbb; a rassz. Míg egyes nemzetek és vallások között van átjárás, a rasszok között nincs; egyik nemzetből át lehet költözni a másikba, át lehet venni a kultúrájukat, az egyik felekezet tagja megtérhet, és átléphet egy másikba, aztán ugyanezt megcsinálhatja visszafele. De aki beleszületik egy rasszba, az örökre benne marad.

Ez pedig egy olyan sziklaszilárd alapot adott a birodalmak borzalmainak igazolásához, mint előtte soha semmi. Előtte lehetett mondani, hogy hát ezek a protestánsok, ortodoxok, katolikusok, anglikánok velejéig romlott eretnekek, akik megérdemelnek minden rosszat, amit kapnak, de mi történik, ha megtérnek? Akkor hirtelen megszűnnek eretnekek lenni és már nem érdemelnek meg minden rosszat, amit kapnak? Ilyen képlékeny kategóriákkal nem lehet dolgozni. Márpedig mikor azt kellett igazolni, hogy miért gyilkolunk meg, éheztetünk ki, verünk láncra, kezelünk az állatoknál is rosszabbul embereket, miért tesszük ki őket elképzelhetetlen szörnyűségeknek, akkor valami olyan szempontot kellett találni, amit nem tud megváltoztatni egy csuhás hittérítő.

És így megjelentek a rasszizmus tudományos és filozófiai igazolására tett kísérletek; megpróbálták kimutatni, hogy azok az emberek, akik az gyarmati elnyomás alatt szenvednek, valójában alsóbbrendűek a fehér európaiaknál, úgyhogy megérdemlik, amit kapnak, legyen az himlővel fertőzött takaró, generációkon átívelő rabszolgaság vagy népirtás. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy majdnem mindenki, aki nem európai, azaz nem fehér volt, az vagy közvetlenül célpontja lett ezeknek az áltudományos elméleteknek, vagy a kereszttűz áldozatává vált; a fehérség jelentette a faji hierarchia csúcsát. Ez maga után vonta annak igényét is, hogy a fehér faj tisztán fehér maradjon.

Megjelent az eugenika és a fajkeveredést tiltó törvények. Az áltudományos, rasszista fajelmélet alapján a fehérséget az határozta meg, hogy mi nem, tehát hogy nem fekete, nem amerikai őslakos, nem közel-keleti, satöbbi, a fehéret fogyóként, minden más rasszt pedig gyarapodóként tüntetett fel, hiszen egy fehér és egy nem fehér ember gyereke nem számított fehérnek. Például Barack Obamát tekintik az Egyesült Államok első fekete elnökének, pedig az anyja fehér volt. Egyébként hamar kiderült, hogy a fehérség fogalma épp olyan képlékeny, mint a jó keresztény fogalma. Az Egyesült Államokban például sokáig nem tekintették az íreket, olaszokat és a zsidókat sem fehérnek, a nácik fajelmélete pedig olyan kibogozhatatlan, mintha egy óvodás találta volna ki.

És itt már kezd összeállni a kép, hogy miért vált a szélsőjobb egyik kedvenc hívószavává a fehér büszkeség. Nagyjából annyit jelent, hogy az ő felmenői között nincs egy olyan se, akit egy alsóbbrendű fajhoz sorolna a rasszista áltudomány. Vagy legalábbis szeretné azt hinni, hogy nincs, de kétlem, hogy ezt bárki biztosra tudja. Akárhogy is, nem nehéz látni a folytonosságot a tizenkilencedik század tudományos rasszizmusa, a náci fajelméletek és a modern fehér büszkeség között. A Mi Hazánkos jelölt pólója kapcsán Kovács Dávid, az Egri Ügyek újságírója a következőket írja:

A white pride rafinált kifejezés, lényegében a fehér felsőbbrendűség szalonképesebb, eufemisztikus megnevezése, amelyet fehér szeparatista, (fehér) nacionalista, fasiszta, neonáci és mindenféle fehér felsőbbrendűségét hirdető szervezetek használnak előszeretettel. A politológusok és társadalomtudósok többnyire úgy tartják: a kifejezés kísérlet arra, hogy a fehér felsőbbrendűségnek vagy szeparatizmusnak elfogadhatóbb arculatot adjon. A szlogen még a világ legnagyobb rasszista webhelyének számító Stormfront logójában is megjelenik, amelyhez legalább száz gyilkosság köthető: az oldal aktív usere volt például a szélsőjobboldali nézeteket valló Anders Breivik, aki 2011 nyarán 77 embert mészárolt le Norvégiában, nagy részüket Utoya szigetén.

„A fehér büszkeséget nyíltan kifejező emberek kivétel nélkül a mainstream kultúrától elidegenedett emberek - a Ku-Klux-Klan tagjai, skinheadek és a fehér felsőbbrendűség hívei -, akik megpróbálnak valamilyen alapot találni arra, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, amikor az olyan hagyományos utak, mint a sikeres karrier és kapcsolatok nem működnek jól az életükben. Következésképpen úgy tűnik, hogy a fehér büszkeséget vallók túlnyomó többsége egyben kifejezetten rasszistának is vallja magát”

– olvasható egy szociálpszichológusok által jegyzett angol nyelvű tanulmányban.

Túl részletesen itt nem mehettem bele ebbe a témába, de ajánlom ezeket a videókat.

És végezetül a hagyományos fasiszta jelképrendszerhez tartozik a gótikus betűtípus is. A náci párt minden kiadványában gótikus betűtípusokat használt, például a plakátokon és könyveken.

Itt van még néhány hasonló betűtípus a képernyőn. Mindben megvan az a közös vonás, ami miatt mára jellegzetesen fasiszta aurája van ezeknek a betűknek, és amely közös vonás mibenlétét nem tudom pontosan megfogalmazni, mivel nem vagyok tipográfus.

A náci párt és a Harmadik Birodalom a húszas évek elejétől a Frakturt, egy régi gótikus betűtípust használta, hivatalos álláspont szerint azért, mert az a német nemzeti identitás szimbóluma. 1941-ben ezzel teljesen szembementek; bejelentették, hogy a Fraktur, amit maguk is majdnem két évtizede használtak, egy zsidó betűtípus, Németországnak pedig tovább kell lépnie, ezért az egész birodalomban betiltották a gótikus betűtípust. A helyét a hivatalos iratokban az Antiqua vette át, és időnként még a Futurát is használták, pedig annak a letisztult, egyszerű, jövőbemutató dizájnját a náci vezetés korábban kozmopolita, modernista kulturális bolsevizmusnak bélyegezte.

Az eredeti nácik pálfordulása ellenére napjaink fasisztái továbbra is szívesen használnak gótikus betűket. Ez szerintem azért lehet, mert a gótikus betűk sokkal markánsabbak, karakteresebbek, és pont emiatt ritkábban használtak, a többség számára kevésbé befogadhatók is, mint a könnyen olvasható, elterjedt, letisztult és jellegtelen modern betűtípusok. A fasiszta mozgalmak amolyan rétegbetűkként a szubkultúráik részévé tették a gótikus karaktereket.

Természetesen a józan paraszti ész minden esetben szükséges annak meghatározásához, hogy az előttünk álló szimbólum valóban fasiszta jelkép-e. Semmi értelme felidegesíteni magunkat azon, ha egy címeren van egy fasces, vagy ha Indiában utazva horogkeresztet látunk díszítőelemként. Az ilyen egyéni szituációk megítéléséhez tényleg nem tudok jobb támpontot adni, mint hogy használni kell az agyunkat.

A videóban nem soroltam fel minden idők összes fasiszta jelképét, mert egyrészt az egy lehetetlen vállalkozás lenne, másrészt ezek a szimbólumok az idők során fejlődnek. Egyesek eltűnnek, mások átalakulnak, vagy újak jönnek létre. Egyeseket rehabilitál a társadalom, így megszűnnek kizárólag fasiszta jelképek lenni. Lépést kell tartanunk ezekkel a változásokkal, az ujjunkat a pulzuson tartani és odafigyelni a minket körülvevő világra.

Fontos, hogy fel tudjuk ismerni ezeket a motívumokat a szabadban, mert az antifasizmus az ellenség megismerésével kezdődik. Addig kell őket észrevenni, amíg nehéz, mert amíg nehéz őket észrevenni, addig gyengék. Amikor egyértelmű, hogy itt a fasizmus, akkor már rég lekéstünk mindenről.